Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Balásházy László-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Neppel Ferenc: A vízrajzi tevékenység fejlődése a felszín alatti vizet területén

A vízrajzi tevékenység fejlődése a felszín alatti vizek területén 229 rési módszert honosították meg. Alapos előtanulmányok alapján a Kisalföldön épült ki az ország első talajnedvesség-mérő hálózata 69 mérőhellyel. A talajvízészlelő hálózat munkáját alapvetően egészítették ki az 50-es évektől működő VITUKI kísérleti telepeken végzett talajvíz megfigyelések és kísérletek. A kísérleti telepeken az összes hidrológiai mérés (hidrometeorológiai, felszíni és felszín alatti vizek mérőhelyein) egységes terv szerint folyt (Ubell 1954). A legrégebbi és a legfontosabb adatszolgáltató a Komlósi Imre Talajvízkísérleti Telep, amely eredetileg a Duna-Tisza-csatorna talajvízre gyakorolt hatásának felmérésére települt Kecskemét határában a Duna-Tisza vízválasztójára. A telepen mért adatok, s az elvégzett kútcsoportos helyszíni kísérletek igen jól általánosíthatók voltak. A talajvízháztartás hidrológiai folyamatainak megismerése alapján a kísérleti telepi adatok segítségével dolgozták ki a kútcsoportos talajvízszint-észlelés elméletét és gyakorlatát, amely ismét nemzetközi elismerést szerzett a magyar talajvíz-hidrológusoknak. A Mirhó-Gyolcsi és a Fehértó-Majsai Kísérleti Területeken végzett mérések a talajvíz és a belvíz összefüggésének, a Tahitótfalui Kutatási Telep pedig a talajvíz és a folyóvíz összefüggésének törvényszerűségeire szolgáltattak adatokat (VITUKI 1962). A 60-as években az országos hálózat mennyiségi fejlődése lelassult, ugyanakkor az aktuális vízgazdálkodási célokat szolgáló, üzemi hálózatban levő kutaké emelkedett. Sajnos ezeket az üzemi kutakat csak rövid ideig észlelték, és vagy felhagyták, vagy a VÍZIG-ek kezelésébe adták. A 70-es években az országos hálózati és a tanulmányi kutak megkülönböztetés elmosódott, és így az összes, a VITUKI által észleltetett kút az országos hálózat részének tekinthető. A reálértékben fokozatosan csökkenő anyagi lehetőségek miatt a vízrajzi hálózat nem bővült, az észleltetett kutak száma 1500-1700 között mozgott. A kutak állapota fokozatosan romlott, a felújítás és karbantartás elmaradt a kívánatostól. A 80-as évek elején ( 1981-82) az országos talajvízszint megfigyelő hálózat fenntartását és üzemeltetését a VÍZIG-ek vették át. Az átadás kiváltotta a hálózat felülvizsgálatára vonatkozó általános igényt. Az OVH 1986-ban kiadott állásfoglalása szerint, a decentralizálás után kialakult helyzetnek megfelelően a VÍZIG-ek 1484, a VITUKI 40 db törzshálózati kutat üzemeltetnek. A VÍZIG-ek kezelésébe 814, a VITUKI-éba 71 tanulmányi kút tartozik. A talajvízszint megfigyelő kutak VÍZIG-enkénti megoszlását az I. táblázat mutatja be. Kutatások indultak a talajvíz-megfigyelő hálózatok optimális méretezésére a különféle vízügyi szakágazati és a más tárcáknál jelentkező igények figyelembevételével. Az ezekre alapozott vízrajzi fejlesztések megvalósítása a jelen és a jövő feladata. A jellemző talaj vízadatoknak a Vízrajzi Évkönyvben való közlésén kívül a VITUKI két másik rendszeres szolgáltatást is indított. Minden év végén elkészült a „Várható tavaszi talajvízállás előrejelzése" külön az Alföldre és külön a Kisalföldre a VÍZIG-ek részére. A másik szolgáltatás a „Havi Talajvízállás Tájékoztató Térkép" szerkesztése volt. Kiválasztott talajvízészlelő kutak adatai alapján izovonalas tájékoztató térkép készült az Alföld területére, mely az aktuális hónap vízállásának a sokéves vízállástól való eltérését tartalmazta. 2. Vízrajzi tevékenység fejlődése a rétegvizek területén A VITUKI-ban a rétegvizekre vonatkozó vízrajzi tevékenység 1964-ben kezdődött el, amikor a Mélységi vizek osztályán megkezdődött a kutak építéskori adatai alapján a medence területek vízföldtani térképezése.