Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Kardos Imre-Pálfai Imre: Javaslat a Tisza-maroszugi vízgazdálkodási mintakörzet létrehozására
220 Kardos I. és Pálfai /. és egyenletesebbé tétele érdekében további 4-5 állomás telepítése indokolt. Ezek helyét a 20 kísérleti egység figyelembevételével célszerű kijelölni. A belterületi lefolyások részletes elemzéséhez a csapadékintenzitás változását is ismerni kell. Ilyen vizsgálatokat Hódmezővásárhelyenjavasolunk indítani, tehát itt csapadékírók felállítása szükséges. Ezeken az állomásokon érdemes volna a csapadék minőségét is folyamatosan mérni. A hó vastagságát és vízkészletét a mintakörzeten belül öt helyen mérik. Ezt lehetőleg minden csapadékmérő-állomásra ki kell terjeszteni. A léghőmérséklet, a napfénytartam, a levegő relatív páratartalma, a szélsebesség és még néhány más meteorológiai elem mért adatai közül az OMSZ szegedi főállomásának és orosházi első osztályú állomásának az adatai a legmegbízhatóbbak, s ezek talán elegendők is a mintakörzeten belüli viszonyok jellemzésére. Kívánatos volna azonban egy korszerű agrometeorológiai állomást létesíteni a mintakörzet hozzávetőleges súlypontjában, az ATV VÍZIG szikáncsi csatornaőrtelepén, ahol a fentieken kívül speciális sugárzásmérési, párolgásmérési és egyéb (nemcsak a légköri elemekre vonatkozó) feladatok ellátására is be kellene rendezkedni. 2.2. A felszíni jelenségek észlelése A felszíni jelenségek közül a belvízi elöntések észlelése kitüntetett figyelmet érdemel, mert a vízrendezés hatása elsősorban az elöntések nagyságában és tartósságában mérhető le. A jelenlegi gyakorlat szerint az ATV VÍZIG gát- és csatornaőrei szemrevételezéssel állapítják meg az elöntött területet, s annak legnagyobb kiterjedését térképvázlaton rögzítik. Ez a módszer érthetően csak durva becslésre alkalmas, hiszen végrehajtását a téli-kora tavaszi időszakban a mostoha időjárási körülmények, nyáron a dús növényzet akadályozza. Az elöntött területek meghatározásának pontosságát hathatósan csak a távérzékelési technika alkalmazásával lehet fokozni, bár ennek is vannak korlátai. A légi fényképezés egyrészt nagyon költséges, másrészt végrehajtását az időjárás gyakran lehetetlenné teszi. Az űrfelvételek használhatóságát szintén befolyásolja a felvételkori időjárás, pontosabban a felhőborítottság. Az űrfelvételek egyébként is viszonylag ritkán készülnek ahhoz, hogy róluk a legnagyobb belvízi elöntés képét biztonsággal meghatározhassuk. A mintakörzetben mindhárom módszer (földi megfigyelés, légi és űrfelvételek) alkalmazását indokoltnak tartjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy a kísérleti egységekben fokozott gondossággal és gyakrabban kell a földi megfigyeléseket végezni (kiterjesztve azokat az elöntés mélységének mérésére is), és légi felvételeket is kell készíteni. Az űrfelvételek a teljes mintakörzet elöntési térképének pontosabb megszerkesztéséhez adhatnak segítséget. A kísérleti egységekben vizsgálni kellene az elöntésben lévő víz minőségét és hőmérsékletét is. Mivel a települések belterülete nem tartozik gát- vagy csatornaőrjáráshoz, itt senki sem méri föl az - egyébként rövidebb ideig tartó - elöntéseket. Erről is gondoskodni kell a helyi tanácsok és a vízgazdálkodási társulatok bevonásával. A folyók árvízvédelmi töltése mentén keletkező fakadóvizek észlelésére a fent elmondottak érvényesek.