Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Jeczkó János-Király István: A vízrajzi szolgálat fejlődése a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén

210 Jeczkó J. és Király I. a területen viszonylag rövid ideig tartottak, 1945. évben már a helyreállítások zöme is befejeződött. A vízitársulatok 1948. évi államosítása, majd az egységes vízügyi szolgálat és a VITUKI 1952. évi megalakulása új lendületet adott az országos, de a területi vízrajzi szolgálatnak is. Ezekben az időkben indult meg a Kraszna kocsordi, ágerdőmajori szelvényeiben a vízállásészlelés. A működési területünk kisvízfolyásainak vízállásészlelési állomáshálózata úgyszólván hiányzott még akkor. A társulati időben kizárólag üzemi célokat szolgáló észleléseket végeztek, vagyis például a szivattyútelepek, torkolati zsilipek külvízi-belvízi vízállásait észlelték. A vízkészleteink felmérését szolgáló vízhozam-nyilvántartó állomáshálózat nem volt a területünkön. 1952-1965. évek között a VITUKI szakmai irányításával számos kisvízi fejlesztés valósult meg. Konkrétan: csapadékmérő-állomás 74 db talajvízszint-észlelő kút 46 db vízállásészlelő mérce 39 db vízhozam-nyilvántartó állomás 29 db hidrometeorológiai műszerkert 3 db. Az 1962-63. években induló országos és területi vízgazdálkodási kerettervek a vízkészlet-gazdálkodás, vízmérlegelés, felszíni vízkészleteink számbavétele tömeges észlelési igényekkel lépett fel. A nyírségi tározási program a vízrajzilag kevésbé megfigyelt terület, továbbá a Kraszna bal parti kisvízfolyások megfigyelését helyezte előtérbe (Szeifert 1963). Ebben az időben épültek meg az első burkolt mérőszakaszok a fenékbiztosító „G" elemekből. Több szelvényben rajzoló vízmérceállomás épült, műszereik a jól ismert METRA-típusúak voltak. A nagy tömegű észleléssel ebben az időben nem tartott lépést a műszaki szabályozás és a feldolgozás. A vízügyi szolgálat 1962 őszén egységes hierarchiába szerveződött át, többek között létrehozták a vízgazdálkodási osztályokat. A Felső-Tisza vidéken 1962 őszén került kinevezésre az első hidrológus, akinek fő tevékenysége a területi vízrajzi munka irányítása, végzése lett a VITUKI szakmai irányításával. A Felső-Tisza-vidéki VÍZIG vízrajzi munkája számos figyelemre méltó eredményt mutatott fel: - közreműködtünk a VITUKI-ban kidolgozott Tisza és mellékfolyóinak többváltozós előrejelző metodika kidolgozásában; - a Felső-Tisza-vidéki VÍZIG minden jelentősebb számottevő vízkészlettel rendelkező vízfolyásának elkészült a hidrológiai hossz-szelvénye, megtörtént jellemző vízkészleteinek vonal menti felmérése; - a nyírségi tározóépítési program tervezett és megépített tározói vízháztartási vizsgálatait végeztük el, ebből is különösen részletesen foglalkoztunk a homokdombokkal határolt tározók szivárgási kérdéseivel; - kiépítettük a működési terület hidrometeorológiai műszerkert hálózatát; - az 1965-67. évek rendkívül magas talajvízállásainak sorában az 1967. évi tavaszi maximumok rögzítését, a törzsadatokon túl 170 ideiglenes talajvízkúton végeztük el, melyek magassági bemérése és izohipszás feldolgozása is megtörtént (amit azóta is mint első regionális feldolgozást használunk); - a vizsebességmé: esben megjelentek az első Zsesztovszkij-féle mérőszárnyak, évente 150-200 db mérés történt a saját kezelésben lévő mérőállomásainkon. Megkezdődött