Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó: Vízgazdálkodás és vízrajz a Nyugat-Dunántúlon

200 Joó Ottó vízimunkák jelentős csökkenéséről tanúskodik. A Mura határfolyó lett. Az első világháború után előtérbe került nemzetközi kapcsolatok a vízügyek terén csak osztrák-magyar egyezményben realizálódtak. A Zala alsó, 30 km-nyi szakaszán gyenge töltések épültek, amelyek gyakran átszakadtak. A Rába-Marcal-Zala-Mura mentén az 1925., 37., 40., 42., 47., évi nagy árvizek több tízezer ha-t öntöttek el. Az időszak vízi munkáit 1959-ben összesítették (NyDT VÍZIG 1959). E szerint a vízfolyások kisebbik felének állapota az akkori igényeknek, lehetőségeknek megfelelt. A lakosság ötöde közkutakból - az ún. artézi kutakból - kaphatott jó ivóvizet. A terület vízi közmű ellátottságát a III. táblázat mutatja. A Rábán 2 vízerőtelep (Körmend, Csörötnek), a mellékvizeken 25 törpe vízerőmű épült. A vízrajzi tevékenység a vízgazdálkodáséhoz hasonlóan a két háború között lényegében stagnált. 1918 után 9 db új csapadékállomás és 1 db vízmérce állt működésbe. 3. A vízügy egységének időszaka A második világháború után, a szocialista fejlődés útján a vizek társadalmi tulajdonba kerültek. 1948-ban a 6060/1948. VI. 2. Korm. rendelettel az 1871. évi 39. törvénycikk alapján működő társulatokat államosították. A vízrajz s a vízügyi kutatás 1952-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) feladatává lett. Az OVF később OVH: Országos Vízügyi Hivatal - és a vízügyi igazgatóságok (VÍZIG) 1953-tól működnek. így a vízügy egysége létrejött. Az 1075/1957. (IX. 1.) Korm. sz. határozat előírta a társulatok újjászervezését. Az országgyűlés a régi vízügyi törvény helyett újat alkotott. Ez az 1964. évi IV. törvény rendelkezik a vízrajzi-vízgazdálkodási fejlesztési munkákról is. Főleg az elmúlt 25 évben nőtt az életszínvonal, a szabadidő, motorizáció, kemizálás. Nőtt hát társadalmunk igénye, érzékenysége a vízgazdálkodás iránt is, mely sok vízrajzi feladat forrásává vált. Igazgatóságunk a Rába Sárvár fölötti, valamint a Zala-Mura vízgyűjtőjén 7570 km

2-en kezeli a „fontosabb közcélú", állami vízi létesítményeket. A településeink szerkezete aprófalvas. Sűrűségűk a vízfolyásokéval együtt itt a legmagasabb hazánkban. Fontos a vizek mennyiségi-minőségi kártételeinek elhárítása. Felügyeljük 5 vízi és 115 vízi közmű társulatunkat. Ellátjuk a vízügyi szakigazgatási, hatósági, fejlesztési, vízrajzi feladatainkat. Jelenleg 270 alkalmazottunk, 600-650 fizikai dolgozónk van. Éves tervünk 200-250 millió forint. Ezek a számok, feladatok egy nagyságrenddel magasabbak az előző időszakénál. Nézzük meg, az egyes vízgazdálkodási szakágak milyen szintre jutottak, milyen fő feladatokat adnak a vízrajznak. Országunk területének, vagyonának negyedét árvizek veszélyeztetik. NyugatDunántúlon is gyakori az árvíz. A Rába 1965. évi - Nick fölötti maximális - árvize 32 települést, köztük 3 várost öntött el. Az okozott károk, szerzett tapasztalatok (NyDT VÍZIG 1966) figyelembevételével, továbbá tanulmányok (NyDT VÍZIG 1971, ÉDT VÍZIG 1980) alapján állami és tanácsi töltések épültek. Hat városban, közel negyven községben 100 ezer állampolgárt, 140 km

2 árterületet védenek. Az NyDT VÍZIG 1,5 ezer km, öt vízi társulat 2,7 ezer km, a tanácsok 1,0 ezer km kisvízfolyást kezelnek. Kiterjedt a melioráció {Joó 1968, AGROBER 1981). Egyre gyakoribbak a vízszennyezések. A vízrajzzal foglalkozóknak a vízkárelhárítás sok feladatot ad (NyDT VÍZIG 1966, ÉDT VÍZIG 1980). Fel kell mérni az árvízi hatásokat, segédleteket, előrejelzéseket kell készíteni, a helyzetről tájékozódni. Meg kell szervezni a riasztást, külföldről