Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Dvornicsenkó János: A vízrajzi információrendszer adatbázisának rendezési és kódolási kérdései

A vízrajzi információrendszer adatbázisának rendszerezési és kódolási kérdései 193 betűrendjében készített, majd később a talajvízszint-észlelő kutakra és egyéb adatfajtákra vonatkozó külön kimutatások is jeleznek. Az évkönyv fejlődésének másik fő mérföldköve az 1968. évi kötet, melyben már számítógéppel feldolgozott vízrajzi adatok kerültek publikálásra ( VITUKI 1977). Ekkor kezdődik a vízrajzi adatok számítógépi adathordozón történő archiválása és ekkor kapták azok a vízmércék, az ún. gépi nyilvántartásúak, melyek adatai nyomtatásban megjelentek, a jól ismert ötjegyű kódszámot, melynek első két jegye vízgyűjtő azonosítására („beszélő" kódszám), az utolsó három számjegye pedig a vízgyűjtőn belüli vízmérceállomás sorszám jellegű („nem beszélő" kódszám) azonosítására szolgál (VITUKI 1977). A vizek minőségére vonatkozó adatok is ebben az időben kerültek rendszeres feldolgozásra, tárolásra, külön adatgyűjteményben való publikálásra és a mérőhelyek megkapták a hat alfanumerikus jegyből álló saját azonosító számukat. Az 1969-es évtől kezdve több állomás átkerült a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok kezelésébe, de a kimutatások tartalma gyarapodott azzal, hogy az állomások kezelő szerinti hovatartozását is jelezte. Lényegében ettől az időszaktól kezdődött az a folyamat, hogy a területi szervezetek saját feladataik ellátásához önálló nyilvántartási, kódolási rendszereket alakítottak ki. A központi és területi vízrajzi adatgyűjtemények, katalógusok folyamatosan kiadásra kerülnek. A vízrajzi adatok túlnyomó részének feldolgozására és tárolására számítógépi adathordozók (is) használatosak. Emellett kialakultak a vízrajzi információrendszeren belül az egymással rendszerezési, szerkezeti szempontból igen alacsony szinten csereszabatos részrendszerek, ill. adatbázisok. Az évszázadot felölelő időszak vízrajzi adatanyaga rendszerezésének fejlődése során, tehát a vízrajzi információrendszer részén belül, a rendszerezésnek, ill. katalogizálásnak kialakultak azon lényeges tartalmi elemei, amelyek jelenleg többé-kevésbé mind a hagyományos, mind a számítógépi adatkezelés során használatosak. Az adatbázisban lévő adatok adatfajtákra tagozódnak, állomásokhoz kapcsolódnak és idősorként jelennek meg. Az állomásokat és az adatfajtákat két fő tulajdonsághalmaz jellemzi, mégpedig - származás, hovatartozás ismérvei, - tárolási hely ismérvei. Ahhoz, hogy a vízrajzi információrendszer üzemelése során képződő adatbázis magas színvonalon működjön, ezen tulajdonsághalmazok ismérveit, összetevőit kell jól meghatározni és nem utolsósorban a köztük lévő megfelelő kapcsolatok szerkezetét kialakítani. 3. A vízrajzi adatanyag jelenlegi kódrendszerének értékelése A vízrajzi adatanyagok rendszerezésében végbemenő fejlődés szinte a kezdettől már kódrendszerek kialakulásával járt és a rendszerezés ismérveihez hasonlóan feltárhatók az adatok származási tulajdonságaira (pl. vízgyűjtő) és tárolására (pl. oldalszám) vonatkozó kódelemek is. - Beszélő kódszám - rendszerezési tartalom jellemzi. Például vízgyűjtőterületek leírására használatos és a vízrajzi gyakorlatban lényegében a kezdettől fogva alkalmazzák, de az idők folyamán tartalmi változásokon ment keresztül (pl. az ország területének változásai során). - Nem beszélő kódszám - sorszám jellegű azonosító, használata az adatok tárolásá-