Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Nováky Béla: Kisvízfolyások vízhozamadatainak területi és időbeli elemzése

180 Nováky Béla 1. ábra. Az éghajlat-lefolyás kapcsolat paraméterének földrajzi változása Fig. 1. Geographical fluctuations of the parameters of climate-runoff relationships vizsgálatok mellőzésével, statisztikai próbákkal ellenőrzik. Amennyiben az egyöntetűség nem teljesül, úgy feltételezve az emberi beavatkozások vízjárás módosító hatásait, az adatsort egyöntetűvé teszik, homogenizálják, esetleg az adatsornak csak az egyöntetűnek tekinthető részével számolnak (Zsuffa 1984). De vajon szükségszerü-e, hogy a természetes, emberi beavatkozások hatásaitól mentes adatsorok statisztikailag egyöntetűek legyenek, vajon csupán az emberi beavatkozások eredményezhetik-e az adatsorok statisztikai inhomogenitását? Abból, hogy az adatsor statisztikailag nem egyöntetű, szükségszerűen következik-e az emberi beavatkozások vízjárás módosító hatása, s ezzel együtt az adatsor javításának szükségessége? E kérdések megválaszolását elősegíthetik a vízjárási idősoroknak az éghajlat-lefolyás kapcsolatok segítségével elvégzett elemzései, ahogy azt a továbbiakban az évi átlagos lefolyásra, elsősorban a Zagyva jászteleki vízgyűjtőjének adatai alapján példázzuk. Vizsgáljuk meg a Zagyva jászteleki szelvényében az évi átlagos lefolyás idősorát az 1928-77. évek között. A vizsgálathoz az adatokat a Vízgazdálkodási Intézet által a vízkészletek jellemzésére összeállított hidrológiai adatgyűjteményéből vettük (VG11979). Az adatsort az 1952. évnél kettévágva, elvégeztük az egyöntetűség Kolmogorov szerinti statisztikai próbáját. A próba eredménye szerint 70%-os szinten az adatsor nem egyöntetű (2. ábra). Az ábrából leolvashatóan, az 1952 utáni időszakban a 0,5 feletti meghaladási gyakoriságú évi lefolyás értékek rendre alacsonyabbak voltak, mint az 1952 előtti időszakban. Elsősorban ebből adódóan az 1928-52. évek 8,7 m

3/s átlagos éves lefolyásával szemben az 1953-77. évek átlagos lefolyása csupán 6,9 m

3/s, azaz mintegy 20%-kal alacsonyabb volt. Az évi lefolyás szórása a teljes időszak első felében 5,5 m

3/s volt, ezzel szemben az időszak második felében csak 3,3 m

3/s. A szórás csökkenése az F-próba szerint jelentős, statisztikailag szignifikáns. Az évi lefolyás évközi változékonyságát mérő relatív szórás, az ún. variációs tényező 0,63-ról 0,49-re csökkent. Összefoglalóan tehát a Zagyva jászteleki szelvényében rendelkezésre álló 1928-78. évek közötti minta statisztikailag nem egyöntetű, az éves lefolyás többéves átlaga az időszak második, 1952 utáni felében mintegy 20%-kal alacsonyabb az időszak első feléhez képest, végül a két időszakban az éves lefolyás évközi változékonysága statisztikailag is kimutatható eltérést mutat. Felvetődik a kérdés, hogy ezek a változások emberi vagy csak emberi beavatkozások következményei, avagy e változásoknak okai lehetnek-e az éghajlatban bekövetkezett változások. Ez utóbbit elemezve keressük a választ. Az éghajlat ingadozását a lefolyást is alapvetően meghatározó két éghajlati elem, a csapadék és a hőmérséklet változásaival lehet jól jellemezni. E két elem évi középérté-