Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Dóka Klára: A "vízrajzi leírások" forrásértéke

A „vízrajzi leírások" forrásértéke 169 fél évszázad múlva indult meg, amikor Keczkés elképzelései már elvesztették aktualitásukat, vízrajzi adatai, számítási módszerei azonban az 1850-es, 1860-as években készült tervezetekben is visszaköszönnek. (OL С 128. Rába 1833; S 81. Rába 1861, К 173; Földmívelés-, Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium 1867. 3. kútfő, 8554.; Dóka 1978). A Vízi és Építészeti Főigazgatóság nemcsak a térképezések folyamán kért vízrajzi leírásokat a folyókról, hanem 1828-ban is, amikor Rauchmüller személyében új főigazgató került a szervezet élére. A területi építési hivatalok vezetőit szólitotta fel adatközlésre, és célja főként a tájékozódás volt. A beküldött vízrajzi leírások közül az akkori nagyváradi igazgató mérnök, Huszár Mátyás munkája ismert. Huszár azonban nemcsak a Körös vidék folyóit írta le, hanem felhasználva dunai tapasztalatait, beszámolóját 139 folyóra, az ország valamennyi jelentősebb vízfolyására kiterjesztette. A leírásban a következő adatokat kellett felsorolni (Fodor 1957): - vízrajzi adatok (a folyó hossza, mélysége, sebessége, a partok magassága, hordalékviszonyok); - hajózási, tutajozási lehetőség leírása; - árvizek és a védekezés adatai; - a folyóval kapcsolatos felsőbb rendelkezések felsorolása. A vizekre vonatkozó adatgyűjtés a vármegyék irányításával is folyt, amelyek számára a helytartótanács 1823-ban kezdeményezte a munka megindítását. A megyékben rendelkezésre álltak ekkor az utakat és folyókat ábrázoló, különféle időszakból származó térképek, azonban rajtuk az adatok jelölése meglehetősen hiányos volt. A leírások kezdetben ezek pótlására szolgáltak. Az utakra vonatkozó adatgyűjtést a vármegyei tisztviselők viszonylag könnyen elvégezték, a vízi leírások viszont az 1820-as években csak ott készülhettek el, ahol a vízrajzi térképezés megtörtént, vagy az adatok egyéb forrásból rendelkezésre álltak. Somogy megyében például, ahol a Kapóst és a Drávát nemcsak felmérték, hanem a szabályozási munka is megindult, nem okozott nehézséget az anyag összeállítása, és már 1825-ben elkészült a leírás - főként Huszár felmérései nyomán - Békés megyében is. E leírások szempontjait a helytartótanács elsődlegesen a hajózás érdekében határozta meg. Összesen 6 rovatot kellett kitölteni, de az utasítás nemcsak a nagyobb folyókra, hanem a patakokra, tavakra is vonatkozott. Első pontban szerepelt a folyó környékének topográfiai bemutatása, másodikban a tulajdonképpeni vízrajzi leírás, ahol külön szempontok voltak a folyók, csatornák, tavak esetében. Harmadik pontban ismertették a hajóutat, az illető vízfolyáson használatos vízijármüvek kapacitását, a negyedik a vámokkal, ötödik a hajózás hasznával foglalkozott. Jelölték azt is, ha a folyóból vagy tóból - a hajózáson kívül - más jövedelemre tettek szert (halászat, nádvágás). A hatodik pontban érintőlegesen szerepeltek történeti-statisztikai adatok, szabályozási tervek, és mindaz, amit a leírás készítője érdemesnek talált feljegyezni. Békés megye vízrajzi leírása, amelyet Bodoky Mihály vármegyei mérnök készített, gazdasági szempontjaival jól kiegészíti Huszár Mátyás anyagát anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkozna. A Körös egyes ágainak csak Békés megyei szakaszait írja le (hosszúság, esés, szélesség, mélység meghatározásával), és Huszár mellett hivatkozik Gaszner Lőrinc, Bihar megyei mérnök 1805-ös szintezésére is. Részletesen bemutatja, hogyan élt a lakosság a folyó menti községekben, beszámol a faúsztatás, nádvágás, gyékényfonás, halászat hasznáról (OL S 81. Körös 1825). Paszieczky József, megyei mérnök 1831-ben Hont megye vízi leírását készítette el. Az anyagban szerepel a Duna rövid szakasza, egy sor börzsönyi patak, és a megye fő vízfolyása,