Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Body Károly: Az Országos Vízjelző Szolgálat története

150 Body Károly bizottság (CRED) biztosította a dunai mellékfolyók vízállásainak és csapadékadatainak Budapesttel való közlését, amiből később a CID keretén belül a nemzetközi vízjelző szolgálat megszervezése (1924), majd a rádiós vízjelző szolgálat (1929) fejlődött ki. Korbély tovább folytatta a tiszai árvízi előrejelzés munkáját. (Korbély 1937). E műben külön fejezetben foglalkozott a mércekapcsolati hossz-szelvények szerkesztésével a tiszai mellékfolyókra. Összefüggéseket állapított meg felső tetőzések alapján az alsóbb állomásokon várható vízállásmagasságokra és meghatározta a tetőzési levonulási időket. Munkájában felhasználta a határon túli (de a határhoz közeli) vízmérceállomások adatait is. Fejlődést jelentett még 1942-ben a külön jégjelentő szolgálat megszervezése, amely a főfolyók jégviszonyait jelentette naponként, folyókilométerenkénti részletezéssel, és lehetővé tette a jég elleni védekezés érdekében a jégviszonyok magyarországi alakulásának teljes részletességgel való figyelemmel kísérését. 3. A vízjelző szolgálat fejlődése a második világháború után A második világháborút követően a nagyrészt elpusztult vízrajzi észlelő berendezések újjáépítése, a jelentő szolgálat újbóli megszervezése volt az első feladat. 1945. április elsejétől 48 hazai vízmérceállomásról érkezett naponta távirati jelentés és június 1-től megkezdődött a vízállásjelentés sugárzása a Magyar Rádióban. Július 1-től újból kiadásra került a Napi Vízjárási Térkép. Külföldről 1945-ben naponta 18, 1946-ban 28, 1948-ban pedig már 43 állomásról kaptunk távirati vízállásjelentéseket. Igen jelentős esemény volt 1948-ban, hogy a Duna menti országok (Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Románia és Szovjetunió) megszervezték a Dunabizottságot (Commission du Danube, CD), melynek később Budapest lett a központja és így Magyarországot bízták meg a Nemzetközi Vízjelző Szolgálat ellátásával, az „Ajánlásokéban felsorolt napi adatok rendszeres begyűjtésével és közreadásával. (A Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria csak később kapcsolódott be a Dunabizottság munkájába.) 1952-ben szervezték meg a 2024/16/1952. sz. minisztertanácsi határozat alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet (VITUKI), amelynek keretei között működik azóta is az országos vízjelző szolgálat. A VITUKI megalakulását követően jelentős erők bevonásával megkezdték az előrejelzési módszerek kialakítását és a segédletek szerkesztését, majd gyakorlati alkalmazásukat. Az előrejelzési segédletek nagy része az úgynevezett grafikus korrelációs módszer alapján készült (Szesztay 1954, 1959, 1972). Az I. táblázatban felsoroltuk a hidrológiai előrejelzés terén a VITUKI megalakulásától 1977-ig kidolgozott segédleteket (VITUKI 1977). Az 1978-ban a számítógépek alkalmazásával kezdődött el az előrejelzés fejlesztésének következő nagy programja (6. sz. Ágazati Célprogram, СР.): a magyarországi hidrológiai előrejelzések megbízhatóságának és időelőnyének további növelése (BarthaSzöllősi-Nagy-Harkányi 1983) érdekében (Bartha- Body 1986). Az országos vízjelző szolgálat 1945-81 közötti adatgyűjtő tevékenységének fejlődését hazai és nemzetközi viszonylatban a II. táblázatban tüntettük fel. Részletesen 1984-ig bemutatva: /955-ben a Duna vízgyűjtőjén hullott csapadék folyamatos figyelemmel kísérésére rádiós szolgálat alakult. SYNOP táviratokba foglalt jelentések alapján naponta csapa-