Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Csermák Béla: A vízrajzi tevékenység egy vízgazdálkodó szemével
A vízrajzi tevékenység egy vízgazdálkodó szemével 141 rést. Ezzel a naponta észlelt vízmércék száma meghaladta az 500-at, a vízhozammérések száma pedig elérte az évi 5000-et (Dégen 1964). A gyakorlat igényei nyomán az 1940-es évektől a felszíni vizek más hidrológiai tényezőinek (vízhőfok, hordalék stb.) rendszeres mérését is megszervezték. És nagyszámú mérési adatok voltak a felszín alatti vizekkd kapcsolatban is: a felszín közeli talajvíz szintjét - részben a 30-as évektől - kereken 500 észlelőkútban mérték. A mélységi vizekre vonatkozó legfontosabb adatokat (a vízadó rétegek mélysége, vizének vastartalma és keménysége, a kutak mélysége és vízhozama), a természetes (források) és mesterséges (főleg: bányavíz-kiemelések) karsztvíz-megcsapolások jellemző mennyiségi értékeit 1949-től rendszeresen meghatározták (Stelczer 1964). Ezzel egy időben megkezdődött néhány súlyponti területen (Sajó, Zagyva, Veszprémi-séd völgye) a kavicsteraszok geometriai és vízadó jellemzőinek a feltárása (feltáró fúrások, próbaszivattyúzások stb.) is. A távolról sem teljes felsorolásban említett, sokmilliós adattömeg összegyűjtése terjedelmére, mennyiségére, széttagoltságára tekintettel - csakugyan fizikai erőt is igényelt. A feladat lényege azonban csak új szemléletű, speciális elméleti és gyakorlati felkészültségű szakemberek összehangolt, módszeres munkájával volt megközelíthető. 2. A vízkészlet-gazdálkodás igénye Míg a vízgazdálkodás egyes ágazatainak vízrajzi-hidrológiai igényeire általában az jellemző, hogy tartalmilag meglehetősen különböznek egymástól, addig a vízkészletgazdálkodás - amelyet a 40-es évek végétől kialakult körülmények (vízhiány a Nádorcsatorna mentén, a Körösök völgyében és az iparvidékeken, ezért regionális és országos vízgazdálkodási tervezés folyamatának elindítása stb.) váltottak ki - a vízháztartási és hidrológiai viszonyok feltárását és nyilvántartását a maguk teljességében és egységében teszi közvetlen gyakorlati feladattá. Nélkülözhetetlenné vált a víznek egységes egészként való vizsgálata, mind mennyiségi és minőségi vonatkozásban, mind a vízfolyásokat és a tavakat, ill. a tározókat illetően, mind pedig az előfordulási, ill. származási helytől (felszíni és felszín alatti víztípusok) függetlenítve. Meg kellett érteni és meg kellett értetni, hogy az ezer és ezer számra végzett észlelések és mérések - általában - szükségesek ugyan, de - a végrehajtásukat és az értékelő feldolgozásukat szabályozó - egységes elvek kialakítása nélkül, valamint a vízháztartás, főként a természetes felszíni és felszín alatti vízjárás törvényszerűségeinek feltárása, az emberi beavatkozások hatásainak az ismerete nélkül gazdálkodásunk tárgyát, a vízkészletet országos vagy regionális méretekben meghatározni nem lehet. Továbbá, az adatanyag nagy mélységű feldolgozásakor és hasznosításakor állapítható meg annak megbízhatósága és használhatósága (reprezentativitás, homogenitás stb.), és tűnik ki az is, hogy mi mindenre lenne még szükség a probléma jobb megközelítéséhez. 3. A vízkészletek számbavétele az 1950-es években A VITUKI fennállásának első két évében, az elmondottak szellemében eljárva, számba vette Magyarország vízkészletét - olyan eredményesen, hogy az akkori megállapításai alapjaiban ma is helytállóak.
