Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Zorkóczy Zoltán-Tóth Sándor: Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési terve

520 Zorkóczy Z. és Tóth S. 2. A fejlesztés első ütemének végrehajtása Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVK) az ország 1960. december 31-i árvízmentesítési helyzetét értékelve megállapította, hogy az érvényes mértékadó árvíziés töltés szelvény előírásokhoz viszonyítva az elsőrendű árvízvédelmi vonalak kiépítettsége mindössze 31%-os. A szükséges fejlesztési munkákat és azok végrehajtásának sorrendjét az OVK úgy állapította meg, hogy az elvégzendő összes fejlesztésnek a Duna völgyében 74%-a, a Tisza völgyében pedig 77%-a valósuljon meg 1980-ig. A Duna rendszerében 1961-80 között megvalósult a szigetközi Duna-töltések kiépítése, nagy részben elkészült a Mosoni-Duna jobb parti és a Győr városi árvízvédelmi művek fejlesztése. Befejeződött a Tass déli országhatár közötti Duna bal parti töltések megerősítése, és a Paks-Báta közötti jobb parti töltések nagy részének előírt méretre való kiépítése. Elkészült a Sió árvízkapu. A komárom almásfüzitői öblözet árvízvédelmi műveinek fejlesztése csak kisebbrészt valósult meg, így a vasútvonal alkotta védvonal szakasz megerősítésére nem került sor. Az első időszakra előirányzott további fejlesztések közül megvalósult a gödi, dunafüredi és érdi töltéserősítés, a budakalászi öblözet ármentesítése, Budapest főváros területén a Római part új árvízvédelmi töltésének első szakasza, a nagytétényi sertéshizlalda és az észak-pesti szennyvíztisztító új védművei, valamint a Szilas-patak és a Mogyoródi-patak visszatöltésezése. A tervezett fejlesztések nagyobbrészt teljesültek a Szentendre-szigeti és városi védvonalakon, a Mohács-Darázs közötti Duna jobb parti töltésen és a mohácsi árvízvédelmi fal mentén, valamint a Dráva, a Mura és a Sió védvonalain. Csak a legszükségesebb mértékű beavatkozás történt az ercsi-adonyi öblözet, a Csepel-sziget védmüvein és a Zala töltésein. A Tisza vízrendszerében elsősorban a Sajó- és a Hernád-völgy egyes részeinek ármentesítés fejlesztését, a Zagyva-Tarna mentén, a Túr felső szakaszán és a Bodrogközben szükséges töltéserősítéseket, illetve a Bodrog jobb parti nyílt árterek bevédését irányozták elő. Ezek közül a Sajó völgyében tervezett munkálatok teljes egészében a Zagyva-Tarna mentén előirányzottak nagyrészt megvalósultak. Megjegyzendő, hogy a Zagyva-Tarna felső vízgyűjtőjén ez idő tájt épült többcélú tározók árvízcsúcs-csökkentő hatásukkal a térség árvízbiztonságát növelték. A Bodrogközben tervezett munkák közül megvalósult a Bodrog bal parti töltéserősítés. A Tisza jobb parti töltés kisebb szakaszainak és a Bodrog jobb partjának töltéserősítése elmaradt. A Hernád-völgyi és Túr menti fejlesztések csak részben teljesültek. Az első tervezési időszakra előirányzott további munkák közül a Tisza mentiek zömmel, a Körös-völgyiek mintegy 60%-ban, a Maros mentiek pedig csak kisebbrészt valósultak meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1966., 1970. és 1974. évi árvízi események nyomán, különösen a Körös-völgyben több lokalizációs töltés és szükségtározó épült, amelyek a térség árvízbiztonságát a csekélyebb arányú fővédvonali kiépítettség ellenére jelentősen megnövelték. Külön kell szólni a tisza-szamosközi és Ecsedi-lápi öblözetről, ahol a keretterv a Kraszna, Túr, Sáréger, Palád töltéseinek erősítését irányozta elő, de az 1970. évi árvíz tapasztalatai szerint a Szamos védművei bizonyultak elégtelennek, így - a tervezettnél nagyobb volumenű munkákat - itt kellett elvégezni. Az 1961-80 között elvégzett munkákat összességében vizsgálva megállapítható, hogy néhány területi átcsoportosítástól eltekintve a fő célkitűzések megvalósultak. Az előirányzott védvonal-erősítések, illetve új védvonalépítések a töltéshossz szerint 80%ban, a részletesebb tervek szerint szükséges beépített földtömeg tekintetében 158%-ra