Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Gilyénné Hofer Alice-Domokos Miklós: Tározó teljesítőképességi-görbék előállítása

Tározó teljesítőképesség i-görbék előállítása 599 Jelölje Q a vizsgált szelvény sokévi pontosabban: a tározószámítás alapjául választott észlelési időszakra vonatkoztatott középvízhozamát. Ezzel, ill. az átlagos évi vízszállítással osztva a tározó-teljesítőképességi függvények két változóját, két normált változóhoz jutunk: az g[m

3/s] « H = -—,— (5) Q[ m

3/s] (vízhozam-) kiegyenlítési mértékhez (amely azt mondja meg, hogy a sokéves átlagvízhozam hányad részét akarjuk folyamatosan és egyenletesen kiszolgáltatni) és a , MIO

6 m

3] ß év = -_- , — (6) 2[m /s] • 31,558[10 s/év] (tározó-) kiépítési mértékhez (ami tulajdonképpen nem más, mint az az idő, ami alatt а К térfogatú tározót a Q átlagos vízhozam feltölti). A tározó-teljesítőképességi függvények, ill. görbék (1) —(4) szerinti alakjait sokszor velük egyenértékű módon - az a és ß változó kapcsolataként adják meg. A (2) görbe-sorozat ekkor például az egyenértékű p"\<x), i= 1,2, ...,m (7) alakot ölti. A tározó-teljesítőképességi függvények, ill. görbék (7) szerinti alakjainak a regionális általánosítást alkalmazó, adathiánypótló segédletek (Dyck-Schramm 1968, WMO 1974) szempontjából van nagy jelentősége. A tározó-teljesítőképességi függvény - a fenti (1) —(4), ill. (7) alak bármelyikében legyen is adva - a vízhasznosítási tározókon (is) alapuló mindenféle vízgazdálkodásfejlesztési tervezés, ill. döntéselőkészítés egyik nélkülözhetetlen segédeszköze. Ennek bizonyítására két fontos alkalmazási esetet említünk: - Meglévő tározó tényleges (üzemrend szerinti) vízszolgáltatásának átlagértékét összehasonlítva az általa kiszolgált vízhasználóknak megfelelőp°/

0 biztonsággal a K

{

p'\q) görbe szerint juttatható q egyenletes vízhozammal, első becslésként következtetni lehet a tározó-kihasználtság fokozásának lehetőségére. Tervezett tározó esetén első becslésként meghatározható hasznos térfogatának az adott vízigény kielégítéséhez szükséges nagysága, ill. az adott tározási lehetőség összevethető más lehetőségekkel. Hangsúlyoznunk kell, hogy a tározó-teljesítőképességi függvény az említett két esetben - és általában más alkalmazási esetekben is - csak első becslésként használható, elsősorban azért, mert a függvény egyik változójaként értelmezett q folyamatos és egyenletes vízszolgáltatás olyan absztrakció, amellyel a gyakorlati feladatok - különösen öntözővíz-használatok esetében - csak durván közelíthetők. Elvileg léteznek ugyan módszerek a tározó-teljesítőképességi függvény időben változó q vízszolgáltatás esetében való előállítására is (Heras 1976, Domokos 1985). Saját tapasztalataink (pl. VITUKI 1982, Gilyénné Hofer-Domokos 1981 és 1984) és a külföldi szakirodalom közlései (Dyck-Schramm 1968, WMO 1974, Dyck 1980) azonban arra utalnak, hogy a változó vízigényt érvényesítő feladatokat - az állandó vízigényen alapuló, szükség esetén regionális segédletet felhasználó első, becslésszerű felvétel után inkább az adott tározó működésének egyedi szimulációjával célszerű megoldani. Az egymással egyenértékű (1) —(4) alak bármelyikével adott tározó-teljesítőképességi görbék ismerete a vázolt okokból, amint ez a mértékadó hazai szakirodalmi előzmények (Mosonyi 1947 és 1948, VITUKI 1958 és 1976) is hangsúlyozzák a vízgazdálkodás-fejlesztési