Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Baranyi Sándor: A Velencei-tó evapotranszspirációjának becslése a parti mérőkádak adataival

A Velencei-tó evapotranszspiráciéijának becslése a parti mérőkáclak adataival 579 1. ábra. A Velencei-tó helyszínrajza Рис. I. План местности озера Веленцеи Fig. I. Layout of Lake Velence Bild I. Lage plan des Velencer Sees Megjegyezzük, hogy a mérőkádakban nem az elpárolgott vízmennyiséget, hanem a kádban lévő vízszintmagasságot mérik. Az elpárolgott vízmennyiséget a két egymást követő vízszintmérés adatai segítségével számolják, figyelembe véve a kádba hullott csapadékmennyiséget. A kádak jellemzői: Az U-tipusú kád felülete 3 m

2, vízmélység 0,50 m, földbe van süllyesztve. A GGI-típusú kád felülete 0,30 m

2, vízmélység 0,65 m, a földbe van süllyesztve. Az A-típusú kád felülete 1,21 m

2, vízmélysége 0,20 m, a föld felszínén lévő fa keretre van helyezve. Az A-típusú árnyékolt kád felülete 1,21 m

2, vízmélysége 0,20 m, a föld felszínén lévő fa keretre van helyezve és felszínét a napsütéstől és a csapadéktól a pereme felett 0,3 m magasan lévő, a kádnál nagyobb átmérőjű fedél védi. A füves kád 4 m

2 felületű, 1,15 m mély, a tószélen földbe süllyesztett, tószéli gyeptéglával betelepített kád, amelyben a vízszintet utántöltéssel a terepszint alatt 0,25 m-re tartották. A termőtalaj alatt a kád alján 0,1 m vastag homokos kavicsréteget helyeztek el, amelybe a vízszintmérés céljára függőleges perforált csövet helyeztek. A nádas kád 4 m

2 felületű, 1,50 m mély, a tó nádasába süllyesztett, náddal betelepített kád, amelyben a vízszintet utántöltéssel a gyökérzóna felső szintje felett 0,10 m-re tartották. A kád pereme 0,60 m-re volt a vízszint fölött. A kád vízszintje általában megegyezett a tó vízszintjével, ill. legfeljebb 0,20-0,30 m-re tért el attól a tó vízszintingadozása miatt. A kád aljára 1,00 m vastag parti termőföldet helyeztek és arra telepítették a tóból kiemelt, nádgyökérrel, rizómával átszőtt talajtömböt. A kád nádállománya 1979 óta közel azonos, kissé dúsabb volt, mint a környező nádas. A kádban 1984-ben 549 szál nád volt, amelynek magassága 0,80-2,23 m (átlag 1,5 m) és levélszáma 8-20 db, valamint 15 tő gyékény volt, amelynek átlagos magassága 0,6-0,8 m. A 4 m

2 felületű kádból az evapotranszspiráció mérésére 4 db készült, egy füves-zsombékos és egy algás-hínáros sekély kád. valamint 2 db mély nádas kád. A kádakat az elpárolgó víz mérésére és pótlására kompenzációs berendezéssel látták el. Negatív tapasztalat volt, hogy a mérő és vízpótló berendezést a tóvíz gyorsan korrodálta; a vízadagoló berendezés szelepei a lebegőanyagokat is tartalmazó tóvízzel nem működtek; kommunális vízvezetékből a vízpótlást végezni nem lehetett, mert abban a vízinövények nem fejlődtek volna úgy, mint a tóban, ezért a vízpótlást és a vízszintmérést a kompenzációs berendezés kiiktatásával kellett végezni. Az algás-hínáros kád gyakorlatilag nem működött, nem tudtuk benne a vízi élőszervezeteket fenntartani. A kádban a vízszintmérést Fazekas-féle kúptárcsás vízszintmérővel naponta kétszer 7 és 14 órakor végezték. A vízszintmérés átlagos hibája ±0,1 mm alatt volt, de a nyílt vízfelszínű kádakban a szél hatására keletkező vízszintingadozás miatt esetenként ettől nagyobb volt.