Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Köny vismer teles 505 A szakirodalomban igen szép számmal található résállékonysági elméleteket a végtelen és a véges hosszúságú résfalakra csoportosítva ismertetik. Az alkalmazott biztonság matematikai elemzése jó példa a gyakorlati feladatok matematikai módszerekkel való vizsgálatára. A kisebb-nagyobb terjedelmű fejezetek mindegyikét számpéldák zárják, ezzel is biztosítva az elmélet és a gyakorlat szoros egységét. A résfalkészítéshez használatos berendezések és eszközök bemutatása a könyv 66 oldalát veszi igénybe. A rést készítő gépek ismertetését a szerzők a manapság leggyakrabban használatos berendezésekkel - a különböző rendszerű (gyártmányú) markolókkal - kezdik, majd a fúrógépekkel folytatják, amelyeket az utóbbi években egyre kisebb számban használnak. A rést készítő gépek sora az előző csoportokba nem sorolható berendezésekkel (talajfűrész, a talajmaró, a különböző fém lemezeket alkalmazó eljárások, vésők stb.) zárul. A résfal készítéséhez használatos gépláncok fontos eleme a résiszap keverő berendezés. Ezek Magyarországon leginkább elterjedt változatai szerepelnek a könyvben, az elszennyeződött résiszap tisztítására használatos berendezésekkel együtt. A negyedik fejezet a betonozás eszközeinek ismertetésével zárul. A résfalak építését taglaló ötödik fejezet - mint ahogy arra már a könyv címe alapján is következtetni lehet - a legterjedelmesebb (114 oldal). Ebből a jól, áttekinthetően rendszerezett részből az olvasó a résfalkészítés minden lépését megismerheti, a résvezető gerenda elhelyezésétől a téli üzemig. A résiszap minőségét jellemző paraméterekkel és azok meghatározási módjával, valamint az erre a célra használatos berendezésekkel önálló alfejezet foglalkozik, az igen magas fokú gyakorlati igényeket is kielégítő részletességgel. A résiszap védelme alatti réskészítést először a fúrási és marási eljáráson keresztül mutatják be a szerzők, majd azután térnek rá a markolóval való munkavégzésre és végül a kétféle eljárás kombinációjára. A résfal anyagok ismertetése az agyagcement falakkal kezdődik, a bentonit-cement keverékéből készített falakkal folytatódik - közölve tájékoztató anyagösszetételeket is -, s végül a beton illetőleg a vasbeton anyagú réstáblák készítésének leírásával fejeződik be. A réstáblák kialakításánál fontos szerepet betöltő szakaszoló elemek (amelyeknek a táblák lezárásánál, illetőleg azok egymáshoz való csatlakozásánál van különös jelentőségük) fölsorolása és ismertetése szinte teljesnek mondható. A vasbeton résfal armatúrájának megtervezése és mozgatható acélbetét szerkezet elhelyezése, a rés betonnal való kitöltése, az előre gyártott résfalelemek alkalmazása, a résfalak kihorgonyzása, a réseléssel készített szivárgók, a résfalak minőségvizsgálata, a résfal szerkezetek hibáinak javítása egy-egy fontos része a résfalak építését ismertető fejezetnek. A tervezés menetét részletesen leíró hatodik fejezet a geotechnikai előkészítéssel kezdődik, majd a célnak megfelelő szerkezet kiválasztásával foglalkozik, végül pedig számpéldákon is bemutatott számítási eljárásokat, illetőleg adatokat közöl a fal teherviselő képességének a meghatározására, a talpellenállás és a köpenysúrlódás számítására. A résfalkészítés teljes elméleti és gyakorlati területét átfogó könyv használatát nagymértékben segítette volna, ha a tárgymutató a közöltnél terjedelmesebb. A kiadvány gyakorlati szakemberek által történő használatát megkönnyíti és egyben elősegíti az igen tetemes mennyiségű számpélda. Ugyancsak figyelemre méltó a szerzők által feldolgozott szakirodalom mennyisége. A kereken 400 oldalas műben az egyes fejezetek végén összesen közel 220 szakirodalmi hivatkozás található. A Műszaki Könyvkiadónál 1975-ben megjelent „Résfalak építése" című könyv átdolgozott és kiegészített változatát az Akadémiai Kiadó 1984-ben angol nyelven adta ki. Ezzel a kiadással az értékes tartalmú könyv az angol nyelvet ismerők számára is hozzáférhetővé vált. Ismerteti: Dr. Ivicsics Ferenc