Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vizisí-kölélpálya a Balatonon 475 került „Áthaladni tilos"! táblával kijelölésre a pálya két végpontja, 50—50,0 m biztonsági távolsággal. A mederben a pálya nyomvonalával párhuzamosan, egymástól 30,3 m-re úszó bójákra helyezett tiltó tárcsasor zárta vízijárművek elől a kötélpálya területét. A meder felőli tartóoszlopok horgonyzó köteleitől 50,0 m-re, éjszaka közepes erősségű vörös fényjelzéssel, nappalra táblával ellátott tiltójelzés létesült. A mederben álló tartóoszlopok alapjai részben előgyártott, részben helyszínen kevert és süllyesztett vasbeton súly szerkezetek. Koronaszintjük a vízszint alatt kb. 1,50 m, ahonnan csatlakozó csonkkal rögzítik a ferde állású oszlop tövét. A csuklós illeszkedés az összeszerelt és helyszínre úsztatott oszlop vonóköteles felállítását, a hasonló víz alatti alaptestekhez rögzített két kihorgonyzó kötél lekötésével teszi lehetővé. Az oszlopok felállítása után kerül sorra a kötélzet vezérszállal való befűzése, körbefuttatása. Az alapozást követő szerelési munkák időigénye, megfelelő időjárási viszonyok mellett, egy-két nap. 3. Üzemelési tapasztalatok A kötélpálya megnyitására, üzemszerű használatára 1984. július 21-én került sor, így ez idáig még teljes idény üzemi tapasztalatai nem állnak rendelkezésre. Az eddigiek alapján, vízgazdálkodási és gazdaságossági szempontból a következők voltak leszűrhetők: A kialakított szerkezeti egységek az üzemi igénybevételnek és viharok esetén 100 km/h széllökések, a keltett hullámok okozta terheléseknek egyaránt megfeleltek. Oldalirányú, a rövidebb tengellyel 0—30°-os szöget bezáró szeleknél a 20 km/h sebesség már akadályként jelentkezik. A gyakorlott futók a 25—30 km/h-s széllökéseknél is kellő biztonsággal mozogtak. Hosszirányú, a hosszabb pályaoldalakkal 0—30°-os szögben érkező szeleknél az akadályoztatás valamivel korábban jelentkezik, miután a nagyobb meghajtási hossz a hullámokat megnöveli. Általában elmondható, hogy a használatra alkalmas időjárás a fürdőzés és kisvitorlások használati feltételeivel egyenlőnek tekinthető. 5 hóra számítva az elő- és főidényt, átlag havi 200 üzemóra alapján, évadonként kb. 1000 üzemóra remélhető legalább, figyelembe véve a Balaton meteorológiai adottságait. Teljes kihasználás esetén egy szezonban kb. 60 000 használatot számítva a beruházási költség két éven belül megtérül. A balatoni hajózási viszonyok, az átlagértékek alapján számítható téli, jeges napok és ebből eredő igénybevételek az oszlopok kialakításánál két lehetőséget vetettek fel. Az egyik szerint az oszlop és a két kihorgonyzó kötél alapjait összefogottan, a vízszín fölé emelt koronaszinttel, mintegy szigetként lehet jégálló szilárdságú, tömör szerkezettel megoldani. Ebben az esetben a pálya és tartóoszlopai folyamatosan felszerelt állapotban maradhatnak. A másik megoldásnál az egyedi alapok felső szintje a vízszín alatt kellő vízpárnát biztosít az esetleges csónakmerüléshez, illetve a tófelszín lehetséges álló, vagy zajló jégborítása számára. Ebben az esetben a pályát és az oszlopokat a tél beállta előtt le kell bontani, alkatrészeiket a parton tárolni. Idénykezdet előtt a pályát újból össze kell szerelni. A döntésnél, mérlegelve az állandó kiépítettségü szigetek jelentős létesítési költségét, az illetékes szervek tájvédelmi állásfoglalását és egyéb tényezőket, végül is a vízfelszín alatti alapozás valósult meg. 1984 őszén a pálya lebontása és ez év tavaszán újbóli felépítése nem okozott nehézséget, sem túlzott költségráfordítást nem igényelt. A pálya értékeléséhez tartozik még, hogy üzemé valóban szennyezés- és zajmentes volt. A környezetbe illeszkedésre csak egy jellemzőt említve, a karcsú rácsszerkezetek, a kötélzet pár száz méterről már a háttérbe olvadnak, sem a víz, sem a szárazulat felől
