Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
3. füzet - Bergmann Heinz: A változó időközű észlelésen alapuló csapadékelemzés új módszerei
A változó időközii észlelésen alapuló csapadékelemzés új módszerei 457 teljes csapadékból annak csak az adott pontban érvényesülő időbeli eloszlását észleli. Ezért erről „pontbeli csapadékaként is beszélnek. A térbeli eloszlásra csak a lehetőleg sűrű észlelőhálózat valamennyi mérőállomásának együtteséből következtethetünk. A csapadékelemzésnek következésképpen a pontbeli észlelés eredeti adataiból kell kiindulnia. Ezekből célszerűen alapadatokat kell előállítani, amelyek felhasználásával először az egyes mérési pontokra jellemző időbeli eloszlás, majd pedig a teljes észlelési terület csapadékának térbeli eloszlása vizsgálható. A vizsgálati eredményekből végül a vízgazdálkodási feladatok megoldásához igényelt mértékadó csapadékokra kell következtetnünk. A csapadék jellemzésével kapcsolatban az a kérdés is felvetődik, mit értünk csapadéké seményen. Ezt a fogalmat a szakirodalom és a gyakorlat nagyon eltérő módon értelmezi. A tapasztalatokkal összhangban mindenesetre kimondható, hogy valamely csapadékesemény mennyiségével, tartamával és területi kiterjedésével adható meg. A csapadékkal fedett terület valamely pontjában — például éppen valamelyik mérőállomáson — a csapadékesemény korlátos mennyiségű és korlátos tartamú időbeli folyamatként jelentkezik. 2. Állandó időközű csapadékelemzés A csapadékelemzés legtöbb módszere valamilyen állandó időköz rögzítéséből és az ezen időközben hullott csapadékmennyiségből indul ki. A záporcsapadékok elemzésekor eredeti adatokként a csapadékírókkal regisztrált összegzőgörbéket használják. Ezek digitalizálásával és rögzített konstans időközökre való bontásával történik az alapadatok előállítása. Legrövidebb időköznek (alapidőköznek) a legkedvezőbb esetben az 5 perces időtartamot választják. Az ezeknek az alapidőközöknek megfelelő csapadékmagasságok alkotják az alapadatok halmazát (DVWK 1983). A továbbiakban az alapidőköz többszöröseit — úgynevezett tartam-lépcsőket — képeznek és az ezekhez tartozó csapadékmagasságokat, további adathalmazként, az alapadatokból számítják. Az állandó időközű csapadékelemzés legfontosabb eredményei az ún. csapadéksorok, vagyis olyan összefüggések, amelyek az előre adott tartamú csapadékmagasság gyakoriságát adják meg. Az állandó időközű csapadékelemzés alapjául szolgáló adatsor tehát nem foglalja magában a teljes csapadékeseményt, hanem csak az előre adott konstans időközökben hullott esőmennyiségeket. Ezek azonban az események tartamával rendszerint korántsem azonosak. Ezért aztán az állandó időközű csapadékelemzés általában nem is eredményezhet a csapadékesemények gyakoriságára vonatkozó pontos megállapítást. Mindezzel természetesen korántsem akarjuk kétségbe vonni az állandó időközű csapadékelemzésnek a vízgazdálkodási feladatmegoldásban betöltött szerepét. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a hagyományos módszerek még korántsem merítik ki a csapadékelemzés műszaki-hidrológiai lehetőségeit. 3. A változó időközű csapadékészlelés A Graz-i Műszaki Egyetem Hidromechanikai, Hidraulikai és Hidrológiai Intézete, Steiermark tartomány vízrajzi szolgálatával együtt, 1978-ban berendezte a Pöllau-i hidrológiai kísérleti területet. A területen 7 automatikus, billenőedénnyel észlelő és digitális adathordozókkal (mágnesszalagokkal vagy -lemezekkel) felszerelt csapadékmérő berendezés van (Bergmann 1982, Stubenvoll 1982, Bergmann— Stubenvoll 1983).
