Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Domokos Miklós-Sass Jenő: A Duna-medence sokévi átlagos vízmérlege

A Duna-medence sokévi átlagos vízmérlege 453 6. Összefoglalás „A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája" című kiadvány 1984-ben elkészített és a csapadék, a területi párolgás és a lefolyás 1941—70. közötti időszakra vonatkoztatott sokévi átlagértékeinek izovonalait ábrázoló térképei alapján végzett vízmérlegszámítások módszerét és főbb eredményeit ismertettük. Vizsgálatainkban a három alapvető vízmérleg-elemet nem bontottuk összetevőikre és nem tértünk ki időbeli és valószínűségi eloszlásukra sem. A vízmérleg elkészítéséhez a Duna-medencét részvízgyüjtőkre osztottuk. Ennek során önálló egységként kezeltük a jelentősebb mellékfolyók vízgyűjtőjét, valamint ezek torkolatai közötti Duna-szakaszok közvetlen vízgyűjtőit. Ezen elvek szerint végül 47 rész vízgyűjtőt jelöltünk ki (1. ábra). A vízmérleg-elemek 1941—70. évi középértékeinek területi átlagát az említett 1 : 2 000 000 méretarányú izovonalas térképekről planimetrálással határoztuk meg és a kapott értékeket az I. táblázatbán tüntettük fel. A sokéves átlagos lefolyás 1 • s^km-2 dimenzióba átszámított részvízgyűjtőnkénti területi átlagértékeit a 2. ábrán szemléltetjük. A Duna-medence egészére vonatkoztatott csapadék, párolgás és lefolyás középértékeire rendre 816, 547 és 264 mm a1 értéket kaptunk. A területegységenként meghatározott vízmérleg-elem értékek egyensúlyát a csapadékra — mint a legpontosabban észlelt elemre — vonatkoztattuk és számított értékeit az I. táblázatban adtuk meg. A záróhibák számtani átlagára +l,75%-ot, abszolút értékeik számtani átlagára 2,98%-ot kaptunk. A teljes Duna-medencére vonatkoztatott értékek vízmérlegének záróhibájára 0,6% adódott. Meghatároztuk a részvízgyűjtőnkénti sokéves átlagos lefolyási tényező értékeit is, melyeket az I. táblázatban és a 3. ábrán szemléltetünk. Vizsgálataink utolsó lépéseként a lefolyás izovonalakat tartalmazó térképről számítottuk a dunai vízmérceszelvények középvízhozamait és azokat összevetettük a nyilvántartott (mért) értékekkel. E közelítő számítás lépéseit és eredményét a II. táblázat mutatja be. A leírt számítások eredményei alapján megállapítható az izovonalas térképek egymás közötti egyensúlya, az izovonalas lefolyás térképből számított és a nyilvántartott középvízhozam értékek összhangja, így vizsgálataink eredményeként meghatározott különféle alapadatok felhasználhatók a Duna-medence vízgazdálkodás-fejlesztési tervezés során. IRODALOM Domokos M.: The water balance of Hungary. UNESCO WMO Meeting on Hydrologicai Problems in Europe. Bern, 1973. Domokos M. Stelczer К.: A Duna-medence vízmérleg-elem térképei. Vízügyi Közlemények, 1984. 4. füzet. Kardos M.: A Duna-medence magyarországi részének vízmérlege. Beszámoló a VITUKI 1972. évi munkájáról. Budapest, 1975. Kresser. W. Lásztóffy. W.: Hydrologie du Danube. La Houille Blanche 1964/2. sz. Methodik der Erstellung der Hydrologischen Monographie der Donau. Band 1. (Sokszorosított kézirat). Bratislava, 1975. Szesztay K. Magyarország öntözővízszükséglete és a Kárpát-medence vízháztartása. Beszámoló a VITUKI 1961. évi munkájáról. Budapest. 1964. Újvári J.: A Duna-vízgyüjtö területének több évi közepes csadék és fajlagos lefolyási értékei. Hidrológiai Közlöny, 1958. 3. sz. Sikora. A. Stancik. A.: Csehoszlovackij vüklad v Monografiju reki Dunaja. XII. konferencija pridunajszkih sztran po gidrologicseszkim prognozam. Tom III. Bratislava, 1984. VÚVH (Vyskumny Ústav Vodného Hospodárstva): Vodnüj balansz basszejna Dunaja. (Sokszorosított kézirat). Bratislava, 1975. # * *