Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

3. füzet - Pálfai Imre: A síkvidéki vízrendezés időszerű kérdései

364 Pálfai Imre Annak ellenére, hogy a szóban forgó 25 év alatt a síkvidéki vízrendezés sokat fejlődött, az elöntött területekben csökkenő irányzat nem fedezhető fel, de — más irányú vizsgálatainkból megállapíthatóan — az elöntés tartósságában sem mutatható ki tendenciózus csökkenés. Ennek a viszonylagos egyöntetűségnek az a magyarázata, hogy a fejlődés jószerivel a vízrendezési főművekre szorítkozott, s az üzemi vízrendezés színvonala alig változott, illetve a kedvező irányú változások éppen csak ellensúlyozni tudták az egyéb okokból előállott, a belvízkeletkezés szempontjából kedvezőtlenebb körülményeket (nagyobb táblaméretek, a gépi munkák erőteljesebb talajtömörítő hatása stb.). Az egységnyi elöntött területre vonatkozó fajlagos belvízkár az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál összegyűjtött adatokat és az Öntözési Kutatóintézet ezzel kapcsolatos számításait figyelembe véve - 1980. évi termelési színvonalon és árszinten — téli-tavaszi belvíznél 0,5 millió Ft/km

2; nyári belvíznél 1,5 millió Ft/km

2; őszi belvíznél 0,75 millió Ft/km

2-re becsülhető. Ezekkel a fajlagos károkkal és az 1956—80. évi elöntési adatokkal számolva a II. táblázatban feltüntetett belvízkárokat kapjuk. Ezekből megállapíthatjuk, hogy a vázolt feltételek mellett a mezőgazdasági belvízkár várható értéke 970 millió Ft. 2010 5 4 3 2 Visszatérési idő, a 1. ábra. A mezőgazdasági belvízkárok elméleti eloszlása Pue. I. Теоретическое распределение ущербов сельского хозяйства от подтоплений Fig. 1. Theoretical distribution of damages in agriculture due to water logging Bild I. Theoretische Verteilung der landwirtschaftlichen Vernässungsschäden A különböző előfordulási valószínűségű károkat az 1. ábrán mutatjuk be. Például a 10%-os előfordulási valószínűségű (átlagosan 10 évenként előforduló) belvízkár 2 milliárd Ft. A síkvidéki vízrendezés és az ezzel együtt alkalmazott más melioratív eljárások a belvízkár elhárításán kívül is jelentősen fokozzák a talaj termékenységét. Többek között elősegítik a természetes csapadék jobb hasznosulását, a tápanyagok jobb feltáródását és a kedvezőbb talajélet kialakulását. Ezeknek az „aktív" hatásoknak az eredményét — a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ néhány éve folyó vizsgálatai nyomán