Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Mederbiztosítás a budapesti Lánchíd pilléreinél 323 tén, a budai pillér felvízoldalán a jégtörő jármok önálló, a fenék közelében visszavágott :ölöpcsonkjait is. A budai nyílás átvizsgálása után egyértelművé vált, hogy ott a mederэеп nincsen semmiféle gerinc vagy kiemelkedés, sem hídroncs, sem egyéb elsüllyedt tárgy. \ pillérek tövében a védő kőszórások csak maradványokban fedezhetők fel. A búvárok ;ondos felderítő munkája eredményeként előkerült 6-8 db repülőbombából álló köteg s, melynek hatástalanítását a Magyar Néphadsereg Hátországvédelmi Parancsnoksága :s a tűzszerész zászlóalj közös munkával végezte el. - A budai pillér közelében három önálló, az alvíz felé kissé nyújtott alakú tölcsér nélyült le, körülbelül két méterrel az átlagos mederfenék alá. A kopolyák vízszintes ételemben a pillér alvízi orrától 10-12 m-re kezdődnek. Különösen a pillér hossztengeyében keletkezett mélyedés közelíti meg a pillért, illetve a pillért körülvevő szádfalsort. A pesti oldalon szintén megtalálhatók a pillér alvizében a tölcsérek, csak mélységük z átlagos mederfenék alatt csekélyebb, mindössze 2-3 m. A helyzet megállapítása után tisztázni kellett: - Mi okozza a pillérek melletti mederelfajulásokat? - Ezek mennyiben veszélyeztetik a pillérek alapozását? - Ha szükséges a beavatkozás, mi legyen a védelem módja? A részleges, felvíz és alvíz irányában is kiterjesztett medermorfológiai vizsgálat lapján kimondható, hogy a mederben a hídszelvény fölött nincs olyan jelentősebb átony, vagy mozgó dűne, amely az áramlási viszonyokat oly módon befolyásolná, hogy pillérek mellett észlelt jelenségek létrejöhessenek. Tény, hogy a pillérek szélessége tekintélyes, amihez még a fenéken, a pillérek DÍtéséhez használt cölöpös szádfalmaradványok által magasabb szinten biztosított Dmbszerű képződmény is hozzájárul. A budai pillér melletti erőteljesebb kimosódások i mederelfajulások azzal magyarázhatók, hogy a budai pillér a folyó homorú oldalához kszik közel, ami árvízi, mederalakító vízhozamok lefolyásakor jelentős sebességnövekényt okoz. A pillérek környezetében keletkező áramlás fő jellemzője a nagyméretű örvényrender, vagy örvények rendszere (Breusers et al. 1977, Baker 1980). Az örvények alaprenderei a pillérek típusától, valamint a pilléren kívüli szabad áramlástól függően háromfék lehetnek: patkó alakú örvényrendszer, áramlási árnyékban keletkező örvényrendszer a haladó örvények rendszere. Ezek önállóan, vagy együttesen jelentkeznek a pillérek irül. Kétdimenziós, zavartalan sebességeloszlás esetén az áramlás irányára merőleges vényszálak tompa orrú pillér esetében patkó alakú örvényrendszerré rendeződnek. Tompa orrúnak tekinthetőek azok az ék alakú pillérek, melyeknél a homlokfalak által bezárt szög 30°-nál nagyobb. Esetünkben ez a szög a felvízi és alvízi oldalon egyarányt 120°, tehát a Lánchíd mederpillérek igen tompa orrú pillérnek számítanak. A patkó alakú örvény kísérő mechanizmusa a pillér által létrehozott nyomásnövekvény. Ha a nyomásnövekvény elég erős, ez a határrétegek háromdimenziós leválását okozza, melyek legördülnek a pillér homlokán, ott kimosásokat okoznak, s az áramlás a pillértest két oldala mellett továbbviszi ezt a vízszintes tengely körül forgó víztestet. (A mozóg folyadéknak azt a tartományát, ahol a fal hatása az áramlási sebességet befolyásolhatja - Prandtl nyomán - közismerten határrétegnek nevezik.) A felvízi homlokfal tövében képződő kimosásokat, amelyeket modellkísérletekkel onyítottak, a búvárfelderítés során a Lánchídnál is kimutatták. E jelenség hatása lönösen a budai pillérnél feltűnő, ahol a pillértest és a szádfal közötti védő kőrakat