Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Somlyódy László-Licskó István-Fehér János-Csányi Béla: A Sajó kadmiumszennyezettségének vizsgálata

30 1 Somlyódy L., Licskó /., Fehér J. és Csányi B. A szlovák területről érkező jelentős, lökésszerű higany- és kadmiumszennyezés miatt a magyar szennyezőforrások feletti minták nem fogadhatók el a természetes háttérszennyezés mértékéül (Literáthy-László 1976). Vizsgálataink során a szennyezőforrások feletti üledékmintákban 0,14-4.87 ppm (Hg/g szárazanyagsúly) higanyt és 1,5-113,9 ppm kadmiumot mértünk. A vácrátóti botanikuskertből gyűjtött kontroll füzlevélmintákat, illetve a miskolci Szinva-patakból származó Oligochaetákat használtuk kontrollként a Sajóból meghatározott fémkoncentrációk értékeléséhez. Az üledékvizsgálatokból megállapítható volt, hogy közvetlenül a szennyezőforrások alatt, a beömlések felett mért higany- és kadmiumkoncentrációknak a többszörösei fordulnak elő, különösen kisvízi időszakban. A szennyezőforrásoktól távolodva ezek az értékek fokozatosan csökkennek, de még a Sajó torkolatánál is magasabbak, mint a higany-, illetve a kadmiumszennyezés beömlése felett talált értékek. Az említett jelenségekhez hasonló figyelhető meg a biológiai mintákkal kapcsolatban is. Az I. táblázatban látható, hogy közvetlenül a szennyezőforrások alatt a folyóparti fűzfák a kontroll levelekre vonatkoztatva mintegy hatvanszoros higany- és hússzoros kadmiummennyiséget akkumulálnak. Szeptember közepéig növekednek ezek az értékek, októberben kisebb csökkenést tapasztaltunk, melyet a lombhullás előtti leépítő jellegű anyagcsere-folyamatok magyarázhatnak. Az üledéklakó Oligochaetákban a szennyezőforrás alatt tizenötször nagyobb koncentrációban találtunk higanyt, mint a Békaszáj-csatorna felett gyűjtött mintákban. A kadmiumforrás (Bábony-patak torkolata) közelében hasonló a helyzet: a torkolat alatti minták tíz-tizenötször nagyobb mennyiségű kadmiumot tartalmaztak, mint a torkolat felettiek. A kontrollal összehasonlítva higany vonatkozásában maximálisan százszoros, kadmium tekintetében közel harmincszoros felhalmozódás figyelhető meg. A szórványosan előforduló vízicsiga fajról (Physa acuta) csak néhány mérési eredményünk van. Ezek a fűzlevelek és az Oligochaeták vizsgálatakor tapasztaltakhoz hasonlóak: a higanydúsulás csaknem harmincszoros, a kadmiumé közel ötszörös, ha a szenynyezőforrások feletti és a közvetlenül az alatt gyűjtött mintákat összehasonlítjuk. Vizsgálataink szerint a csigák lágy része tartalmazza a felhalmozott higany kb. 95%-át, míg a héja - ami az állat súlyának közel 90%-a - csupán 5%-ot. A fűzlevelek higany- és kadmiumtartalmának eredetét sajnos nem ismerjük. Származhat légszennyezésből vagy a levegőből történő kimosódás után kerülhet a növénybe, de közvetlenül a folyóból a talajon keresztül is felvételre kerülhet. Kulcsfontosságú lenne a levegő nehézfémekkel való szennyezettségi állapotának pontos feltárása. Az Oligochaeták és a vízicsigák higany- és kadmiumfelhalmozása egymáshoz hasonló mértékű, a fűzlevelekénél körülbelül egy nagyságrenddel nagyobb. Ennek okát valószínűleg az életmódbeli különbségek adják (eltérő környezet). A vízicsigák az üledék felszínén található szerves törmeléket, az Oligochaeták magát az üledéket fogyasztják, tehát a nehézfémeket közvetlenül képesek szervezetükben felhalmozni. Adataink kizárólag helyszíni mérések eredményei, a jelenlegi szennyezettségi állapotot tükrözik. Az egyes élőlények nehézfém-felvételének és -leadásának sebességére, dinamizmusára csak laboratóriumi kísérletek adhatnak választ. Mérési eredményeink alapján hozzávetőleges becslést végeztünk a Békaszáj-csatorna és a Bábony-patak torkolata közti Oligochaeták, valamint a Békaszáj-csatorna és Kesznyéten között található fűzfák leveleinek higanytartalmára vonatkozóan. A füzek