Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Farkas József-Kabai Imre-Mészáros Lajos: Tőzegek szilárdságának vizsgálata

Vízügyi Közlemények, LXV1I. évfolyam 1985. évi 2. füzet TŐZEGEK SZILÁRDSÁGÁNAK VIZSGÁLATA DR. FARKAS JÓZSEF

1, DR. KABAI IMRE

2 és MÉSZÁROS LAJOS

3 A tőzeges altalajra kerülő földmű tervezése során alapvető jelentőségű a tőzeg nyírószilárdságának megítélése. Más anyagoktól eltérően a tőzegeknél a szilárdságot nagyon nehéz egyértelműen megadni néhány jól definiálható paraméterrel. A tőzegek viselkedése nyírás során sokkal nehezebben írható le, komplex vizsgálata körülményesebb, mint általában a talajoké. A tőzegek nyírószilárdsága ma még a talajmechanika egyik kevéssé feltárt és tisztázott területe. Számos tényező, így a szervesanyag-tartalom, a tömörség, a víztartalom, a pórusvíz összetétele, a pórusvíz-nyomás változása, a víz eltávozásának lehetősége, az előterhelés nagysága, a terhelés mértéke, a terhelés „felhordásának" sebessége, a hőmérséklet, a tőzeg szerkezete, a részecskék irányítottsága, a különböző fizikai-kémiai hatások - kísérleti meghatározásnál a kísérlet ideje - befolyásolják a tőzegek nyírószilárdságát. 1. A nyírószilárdság laboratóriumi meghatározása Laboratóriumban a nyírószilárdság meghatározására konszolidált gyors, illetve gyors triaxiális nyomókísérleteket és közvetlen nyírókísérleteket végeztünk. Triaxiális kísérleteknél - mivel lehetőség volt a pórusvíznyomás kísérlet közbeni Folyamatos meghatározására az eredmények feldolgozásakor a legtöbb esetben a nyírószilárdságot a hatékony feszültségek függvényében adtuk meg. Vagyis a hatékony feszültségek Mohr-köreit megrajzolva, ezek érintője adta a Coulomb-egyenest. Közvetlen nyírókísérleteknél - mivel nem volt lehetőség a pórusvíznyomás mérésére i nyírószilárdságot a teljes feszültség alapján értelmeztük. Meg kell jegyezni, hogy a lyírási kísérlet közben a nyírási sebességtől függően, bizonyos mértékű vízeltávozás dréneződés) lehetősége fennállt. A nyírószilárdság triaxiális készülékkel történő laboratóriumi meghatározásához kutatógödrökből és nagy átmérőjű fúrásokból d= 0,0375 m átmérőjű, h = 0,075 m magas (kis méretű) és í/= 0,105 m átmérőjű, h = 0,2 m magas (nagyméretű) hengeres tőzegmintákat vettünk - nagy gondossággal. A vizsgálatot a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszékének készülékeivel végeztük. A kis méretű tőzegmintákat Leonard -Farnelll típusú, a nagyméretű mintákat pedig Wykeham Farrance típusú triaxiális nyomóberendezéssel vizsgáltuk. ' Dr. Farkas József oki. mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME, Budapest) Geotechnikai Tanszék gyetemi docense. 2 Dr. Kabai Imre oki. mérnök, a BME Geotechnikai Tanszék egyetemi adjunktusa. 3 Mészáros Lajos oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) 4űszaki Fejlesztési Intézet tudományos munkatársa. A kézirat érkezett: 1984. X. 23. Vízügyi Közlemények 2.