Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Gábri Mihály: Az afrikai sivatagosodás és a vízgazdálkodási tervezés

252 Gábri Mihály gek feltérképezését, továbbá a helytelen földhasználat formáinak a felmérését. így a sivatagosodás mértéke felbecsülhető és lehatárolható. A közepes évi csapadékadatok nem elegendőek az egyes éveken és az évszakokon belüli csapadékeloszlás előrejelzésére. A hosszútávú időjárás előrejelzése érdekében feltétlenül szükséges lenne modelleknek Magyarországon való kidolgozása és Afrika egyes száraz vidékein való kipróbálása. Ez az igény jelenti azt is, hogy a tervezés során, az eddigi inkább sztatikus helyzetfeltárás mellett a meteorológiai, hidrológiai, társadalmigazdasági, mezőgazdasági, föld- és vízgazdálkodási, ökológiai és környezeti viszonyok átalakulásának az irányzatát - lehetőleg hosszú időszak figyelembevételével - dinamikusan is fel kell tárni. A hazai gyakorlattól eltérően a tervben külön fejezetet kell szentelni annak, hogy a fejlesztési terv megvalósítása során hogyan tájékoztassák a helyi lakosságot a fejlesztés lehetőségeiről. Szükség esetén elő kell írni az érintett terület lakosságának mezőgazdasági kiképzését az olyan lépések megtételére, melyek a fejlesztési terv céljának elérése mellett az aszály, a sivatagosodás káros hatásának a csökkentését, ill. megakadályozását célozzák. Tudatosítani kell, hogy az érintett terület és a környező vidék lakosságának szembe kell néznie saját felelősségével is. Szükség esetén törvényhozási intézkedésekre is javaslatot kell tenni. Az arid területeken a lakosság fő energiaforrása a fa. A lakosság tüzelőfa- és építőanyag-igényét, az állatoknak árnyékot adó fákat minden fejlesztési tervben külön meg kell tervezni. Sajnos sok esetben előfordul, hogy egy-egy területen az intenzív mezőgazdasági müvelésre való áttérés érdekében gépi eszközökkel kiirtották az erdős-sztyeppe növényzetet. Bár a talajegyengetést és a gépi vetést is elvégezték, de műtrágyáról, talajművelő és betakarító gépekről, szakemberekről, a föld megmüvelőiről és természetesen az infrastruktúráról sem gondoskodtak, így a költséges beruházás rövid idő alatt elhalt, sivatagosodásnak kitett területet hagyva maga után. Az elegendő tűzifa azt is biztosítja, hogy az állati trágyát ne tüzelőnek, hanem a talaj táperőfokozására használják. A faanyag megtakarítását szolgálhatja a napenergia felhasználása. Elterjesztésére törekednünk kell. A tervezők mind az öntözőrendszerben, mind az azzal kapcsolatbar létesítendő telepeken a napenergia felhasználását mint alternatív megoldást javasolják Például a nigériai Bayero University Капо általános tervébe napenergiával működe öntöző, áramfejlesztő és klimatizáló (hűtő) berendezéseket is betervezték (NUPP Consultants 1977), (4. ábra). Ez a tervezés még nem minden részletében rutin munka. A megvalósításban nagy szerepet játszanak az egyes elemek költségei is. A lejtős területek erózió okozta termőtalaj-veszteségét lehet műtrágyázással csökkenteni, de ez költséges és sokszor nem elég hatásos. Gabonatermő területeken az állat trágya lényegesen csökkentheti az eróziót. Egy vizsgálat szerint 1,6 kg/m

2 trágya alkal mazása 9"„-os lejtőn az évi talajlehordást 5,4 kg/m

2-ről 1,1 kg/m

2-re csökkentette. A lejtős területeken a talajerózió elleni védekezés másik lehetősége a gépi erővel valc teraszozás. Költséges volta miatt széles körű elterjedésére nem számíthatunk. Kevésbe költséges, de legalább olyan hatásos a rétegvonal mentén való művelés, ami 5-7%-ka időigényesebb. Eróziónak kitett, öntözésre berendezett területeken jelentősen csökkent heti a veszélyt a táblán belüli ún. kis medencék kialakítása is. A váltógazdálkodásba ugarolást célszerű beállítani. Ez nem igényel külön befekte tést és 3 10 év eltelte után újra termőképessé teszi a talajt.