Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet

184 Megemlékezés 1948-tól 1951-ig a Szolnoki Ár- és Belvízvédelmi Kirendeltség, illetve a Gyulai Vízgazdálkodási Körzet vezetője. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium XIII. Főosz­tálya Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztályának vezetésére 1952-ben kapott meg­bízást, majd 1953-ban megalakult az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), ahol a vízrendezési és vízkárelhárításig ügyek irányítását végezte. 1954-től 1957-ig az OVF Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztályának veze­tője. Egész pályájának legnyomasztóbb emléke az 1956. évi jeges árvízhez fűződik. A Szekszárdon szerzett korábbi tapasztalatait hasznosítva nagyfokú felelősségvállalással Szekszárdot és a Sárközt sikerült megmenteni a jeges ár pusztításától. 1957-1960 között az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének helyettese volt. Mint főigazgató-helyettes tevékenyen részt vett többek között a nemzetközi vízügyi kapcsolatok szervezésében és fejlesztésében. Nyugdíjba vonulásával az aktív szakmai pályafutását befejezte, de a Vízügyi Terve­ző Vállalatnál, majd hosszú éveken át az Országos Vízügyi Hivatalnál szakértőként és a Vízügyi Műszaki Tudományos Tanács tagjaként végzett eredményes munkát. Ziegler Károly kereken fél évszázadon át művelte magas szintű elméleti felkészült­séggel és páratlan gy akorlati tapasztalattal a vízgazdálkodás jóformán valamennyi szak­területét. Szakmai tevékenysége és emberi tulajdonságai elismeréséül számos magas kitüntetésben részesült. 1956-ban a Szocialista Munkáért Érdemrend, 1954-ben és 1958­ban a Munkaérdemrend arany fokozata kitüntetést, 1965-ben a Munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést, 1955-ben és 1957-ben a Vízgazdálkodás Kiváló dolgozója jelvényt, 1984 őszén pedig a gyémántdiploma átadásával egyidejűleg - „Kiváló Munkáért" kitün­tetésben részesült, míg 1975-ben a Magyar Hidrológiai Társaság a Vásárhelyi Pál-díjat adományozta részére. Sokoldalú ember volt, aki a felelősségteljes beosztások mellett mindig talált módot arra, hogy tudását, gyakorlati tapasztalatait a különböző tudományos és társadalmi szervezetekben, továbbá az egyetemi oktatás területén is közkinccsé tegye. Ritkábban vállalkozott szaktanulmányírásra, de társszerzőként több jelentős tanulmány és koncep­ció készítésében működött közre. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1952 óta tagja. A Vízgazdálkodási Szakosztály­nak 15 évig volt elnöke. Vezetése és irányítása alatt a Társaság egyik legtekintélyesebb szakosztályává fejlődött. Tevékeny tagja volt a Hidrológiai Közlöny szerkesztő bizottsá­gának és az Oktatási Bizottságnak. Részt vett a különböző hazai és nemzetközi találko­zókon, amelyeken nyelvtudásával, nemzetközi tekintélyével nagyban hozzájárult a ren­dezvények sikeres lebonyolításához. A Magyar Hidrológiai Társaság 1966-ban a Társa­ság tiszteleti tagjává választotta. Élete utolsó szakaszában rendszeresen ellátogatott a Vízügyi Nyugdíjasok Klubjá­ba, amelynek egyik alapító tagja és 1970 óta elnöke volt. Elsősorban az ő érdeme, hogy a vízügyi nyugdíjasoknak állandó otthona lett. Ziegler Károly élete, pályája üzenet a vízügy mai és jövendő nemzedékéhez. Nemré­giben azt üzente a vízügy fiataljainak: „A műszakiaknak, az ifjú mérnököknek üzenem, merjenek mérnökök lenni. Ezen azt értem, hogy a mérnök szó értelmének megfelelően ne feledkezzenek el a gyakorlatról. A mérnök gyakorlat nélkül félkarú ember." Ihrig Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom