Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

160 Somlyódy L. és Hock В. felszíni és felszín alatti vízkészletei megfelelő gazdálkodással hosszú távon is elégségesek a társadalmi-gazdasági igények kielégítésére (Kovács 1983). 2. A vízminőség alakulása Az eddigiekben hallgatólagosan elfogadtuk azt a klasszikus - az elmúlt néhány évtizedre érvényesnek tekinthető - szemléletet, amely szerint a vízminőség a vízkészletgazdálkodás szempontjából másodlagosnak tekinthető: a vízminőség romlása viszonylag csekély mértékű beruházásokkal megakadályozható és ily módon a kérdés nem játszik meghatározó szerepet. A következőkben azt is elemezzük, helytálló-e ez a szemlélet a jövőre vonatkozóan. A vízminőség alakulásában az elmúlt évszázad sokkal lényegesebb változásokat hozott, mint a vízmennyiség tekintetében. A változás kvantitatív módon nem (vagy alig) követhető nyomon. Ennek oka, hogy bár mennyiségi adatokból több mint százéves adatsorokkal rendelkezünk, rendszeres vízminőségi (statisztikailag megbízhatóan értékelhető) adatgyűjtés csupán 1970. körül indult meg, az ezt megelőző időszakról pedig csupán szórványos megfigyelések állnak rendelkezésre. Ebből adódóan például a magyar ipar fejlődését megelőző időszakról legfeljebb annyit tudunk, hogy a Duna vizét száz évvel ezelőtt még tömegesen használták közvetlen ivóvíz fogyasztására, sőt még 35 évvel ezelőtt is a nyers Duna-víz Mohácsnál bakteorológiai szempontból I. osztályú volt (Erdösi-Lehmann 1984). A nehézségeket további két tényező fokozza: - az utolsó 15 év adatsorai is csak a vízminőség mintegy 50 klasszikus komponensére vonatkoznak (oxigén-, nitrogén-, foszforháztartás, anionok, kationok, néhány speciális komponens), ugyanakkor a bakteriológiai, virológiái, nehézfém és egyéb toxikus anyagok vizsgálatai viszonylag kis gyakoriságúak. Hasonló a helyzet a fenéküledék és a felszín alatti vizek vizsgálata terén, amelyek elszennyeződése világszerte talán napjaink legsúlyosabb vízminőségi gondját jelenti; - az ország alvízi jellege. Felszíni vizeink mennyisége több mint 90%-ban külföldi eredetű, és így azok minőségét a határszelvényben nem (vagy alig) tudjuk befolyásolni (vízminőségi vonatkozású felvízi előrejelzések nem adnak okot optimizmusra). 2.1. Múlt és jelen Felszíni vizeink minőségét és annak időbeli változását egyrészt az utolsó tíz év adatsorai, másrészt egy 30 évvel ezelőtti vizsgálatsorozat, illetve a kettő egybevetése alapján mutatjuk be (VITUKI 1957, 1984, Hock 1983). Az értékelt két vízminőségi komponens az oxigénháztartás jellemzői közül a szervesanyag-tartalomra jellemző ötnapos biokémiai oxigénigény (BOI

5), a nitrogénháztartás jellemzői közül pedig az ammónium-ion (NH4 ). A vizsgálatok során 33 vízfolyás 35 jellemző szelvényét értékeltük. Az eredményeket а II. táblázatban foglaltuk össze, melyből az alábbi következtetések vonhatók le: - A mértékadó vízminőségi értékek jelenleg lényegesen kedvezőtlenebbül alakulnak, mint 30 évvel ezelőU: a táblázat első két sorának tanúsága szerint ma már alig van I. osztályúnak tekinthető vízfolyás. - A vízminőség-változás mértéke eltérő aszerint, hogy az elmúlt 30 évet, vagy csak