Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Bruhács Jenő: A nemzetközi vízjog kodifikációja

128 Bruhács János rendszermegállapodások tárgyalásában és megkötésében résztvevő felek (4. cikk), a megosztott természeti erőforrások alkotó vizek hasznosítása (5. cikk), a szerződés és más egyezmények viszonya (X jelzéssel). 1.3. A Közgyűlés VI. (jogi) bizottságának állásfoglalása Figyelemre méltó az a következetesség, mellyel a VI. bizottság sürgette az NJB-t a kodifikáció megindításában. Ezzel a ténnyel aláhúzta azt, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi jog e területének. A VI. bizottság általában kedvezően fogadta a kodifikáció során elért eredményeket pl. a nemzetközi vízjog dualizmusát, a rendszermegállapodások prioritását, a kodifikáció általános irányelveit. A VI. bizottság állásfoglalásai nyilványvalóvá tették azt, hogy a nemzetközi közösség általában elismeri a nemzetközi vízügyi viszonyokat rendező nemzetközi szokásjogi szabályok létezését, ezek megállapítását időszerűnek és sürgősnek tartja. Néhány állam ezzel ellentétes véleménye nem elég ennek lerontásához, melyet a nemzetközi közösség mint egész, az NJB és a külön előadók képviselnek. A tagadó álláspont árnyaltan jelenik meg, sőt nem mentes az ellentmondásoktól. 1.4. A nemzetközi vízjog kodifikációjának kapcsolata más kodifikációs témákkal A nemzetközi jog különböző területeire vonatkozó és a nemzetközi vízjogi kodifikáció között számos érintkezési pont található. Pl. aligha vitatható az, hogy a nemzetközi szerződések jogát kodifikáló 1969. évi bécsi egyezmény rendelkezéseit a vízügyi szerződésekre is alkalmazni kell. A nemzetközi szerződésekben való államutódlásról szóló 1978. évi bécsi egyezményben pedig kifejezett szabály (12. cikk) vonatkozik a vízügyi szerződésekre, kimondva azt, hogy az ilyen szerződések hatályát az államutódlás ténye nem érinti. Szoros kapcsolat van a nemzetközi vízjogi kodifikáció és az NJB által 1978-ban megkezdett téma: „a jogszerű magatartások káros eredményei miatti nemzetközi felelősség" között. Bár a munka még kezdeti, bizonyos kristályosodási pontok már kialakultak: - A nemzetközi felelősség jogintézménye a primer és szekunder normák megkülönböztetésére épül. A primer normák határozzák meg az államok jogait és kötelezettségeit a különböző nemzetközi kapcsolatokban, a szekunder normák pedig a primer normákból folyó nemzetközi kötelezettségek megsértéséből keletkező nemzetközi jogviszonyokat szabályozzák. - A nemzetközi jogi felelősség intézménye egyetemes jellegű, ebből következően a jogszerű magatartás miatti nemzetközi felelősség általános szabályai a primer normák körébe tartoznak. - A nemzetközi szokásjognak vannak olyan szabályai, melyek a határokon átjutó materiális károk megelőzésére, korlátozására, illetve jóvátételére vonatkoznak. Ezzel kapcsolatban három mező különböztethető meg: bizonyos határon átjutó anyagi károk előidézése tilos, nemzetközi jogsértést jelent, a jelentéktelen károk irrelevánsak, a kettő között helyezkedik el az ún. szürke mező, mely azzal jellemezhető, hogy az ilyen károkat előidéző tevékenység jogszerűségét ugyan nem érinti a határt átlépő hatások bekövetke-