Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
1. füzet - Pálfai Imre: Az 1983. évi aszály Magyarországon
100 Pálfai Imre II. táblázat folytatása Sorszám Állomás 1982 1983 Sorszám Állomás X. XI. XII. I. II. in. IV. V. VI. VII. VIII. . 73. Szeged 27 15 32 17 14 23 32 39 45 27 51 30 42 44 29 26 29 40 51 72 56 57 76. Nyíregyháza 25 12 25 28 47 29 51 43 43 38 35 43 41 28 29 28 36 48 76 70 59 80. Hajdúdorog 29 12 19 30 52 44 42 37 33 29 У6 35 50 47 35 34 31 44 52 84 12 61 84. Balmazújváros 24 10 19 26 43 18 33 58 30 12 24 32 44 43 33 33 28 37 53 78 57 50 85. Debrecen 23 17 43 43 52 32 92 52 95 14 30 35 47 48 39 35 34 45 56 91 62 66 86. Tiszaroff 29 20 27 15 50 21 60 52 29 21 25 31 47 43 30 28 25 38 48 59 54 52 87. Kunhegyes 34 21 23 20 52 15 49 32 30 15 30 47 38 32 28 21 36 51 70 56 51 90. Kétpó 14 18 18 12 28 23 24 62 49 11 /i 29 41 40 26 22 24 31 47 70 59 45 91. Túrkeve 19 20 27 20 34 16 28 47 45 и 25 31 45 46 34 30 31 36 56 76 58 49 94. Szarvas 28 18 21 15 21 10 31 51 55 33 25 29 46 48 34 29 30 39 56 80 53 50 96. Székkutas 35 15 33 22 22 16 26 33 37 14 47 29 44 47 30 29 30 40 56 72 53 50 97. Orosháza 30 14 21 16 22 12 25 52 50 9 iő 33 49 49 33 31 31 41 63 80 57 57 csapadékhiánya nem tudott kiegyenlítődni, s így a téli félévi csapadékhiány meglehetősen nagy lett, mintegy 60-110 mm-t tett ki. A legnagyobb hiány a Körös-Maros közén alakult ki. A Dunántúlon a változóan száraz és csapadékos időjárás végül is - néhány kisebb térség kivételével - átlag feletti csapadékú téli félévet eredményezett. Az októbermárcius havi csapadékok (2) összefüggés szerinti súlyozott összegének (az aszályossági index P1 tagjának) területi eloszlásából (2. ábra) jól látható, hogy az Alföld mennyivel szárazabb volt, mint a Dunántúl. Azokon a területeken, ahol a P x értéke a 75 mm-t nem érte el (kb. a Debrecen-Cegléd-Kiskunhalas vonaltól délre, illetve keletre), már márciusban megkezdődött a talaj nedvességtartalmának csökkenése. A telítettség - a szántóföldi hasznos vízkapacitás %-ában kifejezve - az egész téli félévben, melyet nedvesség-feltöltődési időszaknak is szoktunk nevezni, az Alföld középső és déli részén nem érte el, vagy alig haladta meg a 80%-ot, míg az ország többi részén megközelítette vagy elérte a szokásos 100%-ot (3. ábra). A talajvízszint 1982 őszén az Alföldön - a Duna-Tisza közi hátság kivételével - szerencsére a sokévi őszi átlag felett helyezkedett el, s bár a téli félévben a szokásos 1,0 m körüli vízszintemelkedésnek csak kb. a fele-negyede következett be, 1983 tavaszán - a Duna-Tisza közét és a Körös-Maros közét kivéve - még mindig átlag feletti vízállásokat lehetett tapasztalni. A Duna-Tisza közén ősztől tavaszig alig változott a talajvízszint, így egyre jobban elmaradt a sokévi átlagtól. A negatív eltérések sok helyen elérték az 1-1,5 m-t (4. ábra).
