Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Joó Ottó: A Balaton eutrofizálódásánek csökkentési lehetőségei

80 Joó Ottó A mérési adatsorok sajnos nem adnak megfelelő értékeket a hozzáférhető foszfor mennyiségre. A hozzáférhető foszfor számértékei becslésen és nem mérésen alapulnak. Meg kell jegyezni, hogy nemcsak a hozzáférhető, de az összes foszfor is halmozódik a Balaton iszapjában. A foszfor bizonyos körülmények hatására visszakerülhet a vízi élettérbe. A tóba jutásnak megakadályozása, kikotrása főleg a tó áramlása szerinti felhalmozódási helyekről fontos feladat. Ugyancsak nem kielégítően ismerjük, hogy honnan ered az eutrofizációs folyamatban kiemelkedő szerepet betöltő foszfor. A mezőgazdaság részesedésére vonatkozóan is csak becslésünk van. A Balaton körüli szennyvízkibocsátás (pl. 1981. évben 17,2- 10® m

3) nagyobbik része (9,8 • 10

6 m

3) és a termelődő foszfor (98,5 • 10

3 kg) nagyobbik fele (52,5 • 10

3 kg) a Zala-vízgyűjtő közvetítésével ér a Balaton keszthelyi medencéjébe, ahol a tó teljes víztömegének 5%-a van. Zalaegerszeg egymaga 4,5 • 10

6 m

3 szennyvizet és 37 • 10

3 kg foszfort bocsátott ki 1981. évben. Ha a nem koncentrált szennyezést is tekintjük, a teljes foszforterhelés egytizede, a teljes nitrogénterhelés tizenötöde származik Zalaegerszegről. Az NyDT VÍZIG mérései szerint a tó teljes vízgyűjtőjén keletkező hozzáférhető foszfor 2/10-e adódik Zalaegerszegre. Következésképpen a szennyvíztisztító III. fokozatú kiépítése itt mindenekelőtt indokolt a Balatonhídvég fölött megkezdett Kis-Balaton védőrendszer I. ütemének folyó építése ellenére is. A Kis-Balaton védőrendszer tápanyag-visszatartó hatása az üzembelépés után néhány éven belül - kb. 1990-re várható. A védőrendszer tisztító mechanizmusa működésének ismeretlen részletei a szükséges biztonság, a 20 • 10

3 m

3/d-os zalaegerszegi foszfortalanítás viszonylag alacsony - 20 millió Ft-ra tehető - létesítési költségei, a gyors megépíthetőség, szükség szerinti üzemeltetési lehetőség a foszfortalanító megépítése mellett szól először Zalaegerszegen, aztán Keszthelyen is. Itt a lápi utótisztító az elmúlt évek tapasztalatai szerint 50-80%-os hatásfokú foszforvisszatartást eredményezett. Az adatok megbízhatóságának, a mintavételezés sűrűségének az adatok értékére gyakorolt hatását a zalaapáti és fenékpusztai szelvényben a vízhozamok a naponta, a hetente és a kéthetenként mért (a páratlan és a páros két hét értékek) és az összes foszfor értékek összehasonlítása alapján vizsgáltuk. A Zala-vízgyűjtő sokévi átlagos csapadékához (723 mm/év) viszonyítva az 1979. év csapadékosnak, az 1980-as átlagosnak, az 198l-es év pedig száraznak mondható (I. táblázat). Az eredményt az V. táblázatban tüntettük fel. A táblázat adatai egyértelműen mutatják, hogy a hetenkénti mérések az összes foszforra minden esetben alacsonyabb értéket adtak, mint a napi mérések. Az 1979-es nedves évben a kétheti mérésekből számított összes foszfor értéke egynegyedegyharmaddal alacsonyabb a napi mérésekből számítottnál. E pontatlanság tudatában láttunk hozzá, hogy kéthetenként végzett méréseink alapján a VI. táblázatban Zalaegerszeg-Zalaapáti és Fenékpuszta szelvényekre az 1979-81. évekre megbecsüljük az összes foszfor értékeit. Mindenütt feltüntettük a koncentrált eredetű ÖP értékeit is. A 3 év átlagolásával adódott a diffúz összes foszfor terhelés mértéke a jelzett szelvények feletti és közötti vízgyűjtőkre. Az adatok jól mutat-" ják, hogy a foszforral leginkább terhelt a Zalaegerszeg-Zalabér szakasz. Valamivel kisebb terhelés adódott Zalabér-Zalaapáti között. A Zalaapáti-Fenékpuszta szakaszon az ÖP terhelés csak a legfelső szakasz mérsékelt terhelésével nő, a közel háromszoros vízgyűjtő ellenére. Érdekes, hogy a legnagyobb fajlagos diffúz foszforterhelést (30 kg/ km

2 év) a Zalaegerszeg fölötti vízgyűjtő adja, közel hasonlóan magas a Zalabér-Zalaa-