Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Gorzó György-Kiss Gábor: A balatoni 1982. évi trofitásemelkedés okai

590 Gorzó Gy. és Kiss G. Az Anabaenopsis dominanciája nagy (90%), a-klorofilltartalma kicsi (0,21%). A maximum idején vett rétegminták azt bizonyítják, hogy nem felszíni vízvirágzás történt. Az Anabaenopsis egyedszáma, biomasszája és a minták a-klorofilltartalma a vizsgált 5 rétegben közel egyenlő volt. Az Anabaenopsist a VII. hónap közepétől a XI. hónap elejéig figyeltük meg. Ebben az időszakban a víz hőfoka 14 és 26 °C között változott. A görbe alatti terület alapján számolt átlagos biomassza magas: 4,86 g/m

3. A IX. hónap végéig a fonalak egy, ritkán két heterocisztások voltak, a X. hónaptól sporuláltak (fonalanként egy-két spóra). A lepusztulást jelző spórás fonalakon heterociszta rendszerint már nem volt. A legnagyobb biomassza-növekedést (11,6 g/m

3) a VIII. hónap második felében, a legnagyobb csökkenést (5,4 g/m

3) a IX. hónap első felében mértük. Az Anabaenopsis a Siófoki-medencében legkorábban a 3. és 4. mintavételi helyen (mvh), legkésőbb az 1. és 2. mvh-en (11. táblázat) jelent meg. A későbbi megjelenésnek megfelelően a maximumok is két hetet késtek (IX. hónap közepe). Az időbeli eltérések alapján úgy tűnik, hogy az Anabaenopsis populáció dinamikájában egy Ny-K és egy tóközép-part irányú késés figyelhető meg. Az Anabaenopsis a Siófoki-medencében tavasztól jelen levő Lyngbya limnetica Lemm-t (max. biom.: 0,4 g/m

3) nyárra visszaszorító Aphanizomenon flos-aquae Ralfs-t (max. biom.: 0,8 g/m

3) váltotta fel. Az Anabaenopsis lepusztulása után Oxcillatoria spp. (max. biom.: 0,2 g/m

3), majd a téli hónapokban zöldalgák (max. biom.: 0,3 g/m

3) fordultak elő. A Szemesi-medencét ténylegesen jellemző és legtöbbször mintázott 8-as helyen (II. táblázat) az a-klorofill, az algabiomassza és az Anabaenopsis biomasszája és fonalszáma jó korrelációt mutat ( 1. ábra). A. maximumok (kl.: 59 és 68 mg/m

3, összb.: 20 és 24 g/m

3, Arb.: 17 és 23 g/m

3, fsz.: 80 és 107 • 10

3 i/cm

3) azonos időszakokban (VII. 9-én és IX. 13-án) fordultak elő. Az adatok azt bizonyítják, hogy az Anabaenopsis két maximummal is jelentkezett. Az első megelőző a Siófoki-medencében mért legkorábbi (3. mvh), a második egyidejű a legkésőbbi maximumokkal (1., 2., 4. mvh). A maximumok idején az Anabaenopsis dominanciája 90% fölötti, a-klorofilltartalma: 0,23-0,30%. A görbe alatti terület alapján számított átlagos biomassza: 8,71 g/m

3. A VIII. 9-én vett rétegminták azt bizonyítják, hogy az Anabaenopsis mélységi eloszlása egyenletes. Vegetációs ideje a Siófoki-medencéhez hasonlóan a VII. hónap közepétől a XI. hónap elejéig tartott. A heterocisztás fonalakat IX. 13-tól spórások váltották fel. A legnagyobb biomassza-növekedést a VIII. hónap elején (10,5 g/m

3), a legnagyobb csökkenést a IX. hónap közepe után (19,3 g/m

3) tapasztaltuk. Az időbeli különbségek (a 9. mvh-en már a VII. hó közepén 7,7 g/m

3-es biomassza) azt bizonyítják, hogy ebben a medencében is Ny-K, illetve tóközép-part irányú vízvirágzás fordult elő. Ebben a térségben is a Lyngbya limnetica Lemm. (max. biom.: 2,1 g/m

3), illetve közvetlenül az Aphanizomenon flos-aquae Ralfs, nem heterocisztás fonalai (max. biom.: 3,6 g/m

3) előzték meg az Anabaenopsis-t. Lepusztulása után itt is Oscillatoria spp. (0,5 g/m

3) és télen zöldalgák (0,4 g/m

3) jelentkeztek. A Siófoki- és a Szemesi-medence között földrajzilag is átmenetet képező, tihanyi révnél (5. mvh) az Anabaenopsis a VII. hónap közepén jelentkezett, szinte egy időben a 3. és 4. ponton történt megjelenésével. A VIII. 2-i mintákban a biomassza már jelentős (6,8 g/m

3), nagyobb mint a Siófoki-medencében mért értékek. A Szigligeti-medencét jól reprezentáló 17-es helyen (II. táblázat) a vizsgált komponensek időbeli lefutása hasonló (1. ábra). Az Anabaenopsis a VII. hónap közepétől a