Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Kovács György-Domokos Miklós: Segédletek a dunántúli kisvízfolyások szélsőséges vízhozamainak becslésére

574 Kovács Gy. és Domokos M. valószínűséggel, vagy visszatérési idővel jellemzett - árvízhozamai hagyományosan a hegy- és dombvidéki vízrendezés legfontosabb (sokszor kizárólagosan igényelt) alapadatai. E „mértékadó" vízhozamok alapulvételével méretezik a külsőségi és belsőségi mederszakaszokat, depóniákat, áteresz- és hídnyílásokat. Az ún. mederfenntartó kisvízhozam, mint a vízrendezés-tervezés második hidrológiai kiindulási adata iránti igény határozott formában csak a legutóbbi években jelentkezett. Regionális általánosításon - vagy más elven - alapuló módszere ezért még nem alakult ki. Az évi és havi középvízhozamok sokévi átlagértékeit a vízrendezés-tervezés nem igényli ugyan közvetlenül, de ezek sokszor kiindulásul szolgálnak az előbb említett jellemző nagy- és kisvízhozamok becsléséhez. A vízrajzilag nem észlelt vízfolyásszelvények KÖQ [m

3 s~ '] sokévi középvízhozamának becslésére nálunk elsősorban <jr[10~

3 m

3 s1 km~

2] átlagos fajlagos vízszállítás értékét használják. Ez a q érték pl. izometrikus vonaltérképről olvasható le (Lászlóffy 1954), amelyet a készítése óta eltelt 3 évtized észlelési adatainak felhasználásával korszerűsítettünk (Kovács [geogr.] 1983). Az évi és havi középvízhozamok becslésére, az izometrikus vonalak elvén alapuló, említett segédletek mellett, újabban az ún. „mozaikrégió"-elven alapuló segédletek is készültek (Kovács 1984). A dombvidéki vízrendezés által közvetve igényelt középvízhozamok értéke az észlelési adatokból vagy segédletekből (Kovács [geogr.] 1983, Kovács 1984) meghatározható. 2. Segédletek az árvízhozamok becslésére Az árvízhozamok becslésére hazánkban is elterjedt igen sok módszer közül korábbi vizsgálataink ( VITUKI 1981) szerint a Csermák-féle képlet és a nagy- és középvízhozam arányán alapuló módszer bizonyult a területi általánosításra legalkalmasabbnak. Ezért a Dunántúl hegy- és dombvidéki területeire használható, az újabb adatokkal korszerűsített segédletek kidolgozását is e módszerre alapoztuk. A Csermák-képletet eredeti (rögzített - 0,5-ös - hatványkitevőjű) és általánosított (változó hatványkitevőjű) alakjában is alkalmaztuk. 2.1. Az eredeti izometrikus vonal térkép korszerűsítése Valamely vízrajzi észlelés nélkül kisvízfolyás-szelvény 3%-os meghaladási valószínűségű árvízhozamának NQ

y [m

3s1] becslésére az NQ

i

% = B

r

Á • A

0'

5 (1) tapasztalati képlet szolgál, amelyben A a szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület [km

2], a By tényező értéke pedig izovonalas térképről olvasható le (Csermák 1957). Az (1) képlethez tartozó m = ^ = f* (2) segédfüggvény felhasználásával a 3%-tól eltérő p meghaladási valószínűségű jVß

p°

/

o árvízhozamok is számíthatók. További segédfüggvények az (1) becslésnek a vízgyűjtő lejtésés tározási viszonyai függvényében való finomítását teszik lehetővé.