Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
4. füzet - Mekis Éva-Szöllősi-Nagy András: Numerikus sztochasztikus csapadék-előrejelző modell - folyamatos lefolyás-előrejelzés időelőnyének növeléséhez
Numerikus sztochasztikus csapadék-előrejelző modell... 521 nyiben képes figyelembe venni a frontok, valamint a mezoléptékű csapadékrendszerek, ciklonok és anticiklonok, elhelyezkedését, várható mozgásirányát és sebességét. A dolgozatban a csapadék-előrejelzés problémáját ettől lényegesen eltérő közelítésben tárgyaljuk. A modell jellegét tekintve sztochasztikus modell. Az időjárási változók dinamikáját többváltozós sztochasztikus lineáris differenciaegyenletek írják le. A modell az időjárási változók egymástól való függését is tartalmazza. Az alapegyenletek megfogalmazása az állapottér módszer segítségével történik. A becslés, illetve előrejelzés feladatára a Kálmán-szűrőt alkalmazzuk. A modell alkalmazási területe a Körösök vízgyűjtője, ahol a Bihar-hegység felett lehullott csapadékból keletkező nagy árhullámok következtében a csapadék 12 órás előrejelzése nagy gyakorlati jelentőségű. A modell kidolgozására ..A vízrajzi előrejelzés fejlesztése" elnevezésű OVH ágazati projekt keretében került sor. A projekt célkitűzéseit és első szakaszának eredményeit Bartha-Szőllősi-Nagy (1982) ismerteti. 1. A csapadék-előrejelző modell felépítése A csapadékmennyiség prognosztikai egyenletének általános alakjából kiindulva Bodolainé( 1976) mutatta meg, hogy a Duna és Tisza vízgyűjtőjére a csapadék szinoptikai folyamatot négy fő tényező határozza meg: - a potenciálisan kihullható vízmennyiség' 1; a vertikális sebesség; - a dinamikus telítési hiány és - a meglévő csapadék. A potenciálisan kihullható vízmennyiség (и> р) az egységnyi légoszlopban található vízkészletről tájékoztat. A következő formulával határozható meg: P! pi ahol q - a specifikus nedvesség; p- a nyomás értéke. A gyakorlatban az alsó 500 mb-os rétegre végezhető a számolás, hiszen a légkör vízkészletének nagy része az 500 mb-os szint alatt található. Mivel a specifikus légnedvesség vertikális eloszlása csak néhány diszkrét pontban ismert, ezért a potenciálisan kihullható vízmennyiséget a következő formulával közelítjük: w p = 0,125(q 100 0 + q 8S 0 + q W 0 + q 50 0), ahol q p a p [mb] nyomási felületen mért specifikus nedvesség értéke, amely aerológiai mérésekből határozható meg. Az általunk használt vertikális sebesség a csapadékfolyamatban a talajközeli rétegek feláramlására jellemző érték. Tekintettel arra, hogy a 850-1000 mb-os réteg a csapadék-képző4 Helyesebb volna: potenciális kihullható vízmennyiség (szerk.)
