Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

514 KÖNYVISMERTETÉS DR. THYLL SZILÁRD-FEHÉR FERENC-MADARASSY LÁSZLÓ: MEZŐGAZDASÁGI TALAJCSÖVEZÉS Mezőgazdasági Kiadó, 1983. 322. oldal. 193 ábra, 12 oldal melléklet, 144 forrásmunka A termőhelyi viszonyok komplex meliorációjának egyik igen fontos és korszerű eleme a talajcsövezés, amely az utóbbi két évtizedben a magyarországi mezőgazdasági gyakorlatban számottevően fejlődött. Ennek eredményeként a könyv elsősorban a hazai kutatási eredményeket és gyakorlati tapasztalatokat rendszerezi és foglalja össze, helyenként a kézikönyvben szokásos részletességgel és igénnyel. Mindemellett fellelhetők a külföldi szakirodalom és gyakorlat hazai körülményekre alkalmazható megállapításai és módszerei. A mezőgazdasági talajcsövezés tervezésével és a megépített rendszerek üzemeltetésével foglalkozók egyaránt hasznosítható alapismereteket, szakismereteket, grafikus és táblázatos adatokat, technológiai eljárásokat, módszertani és műszaki irányelveket, segédleteket, monogramokat és igen szemléletes (légi) fényképfelvételeket és rajzokat találhatnak a gondosan szerkesztett könyvben. A szakkönyv széles körű használhatóságát növeli a korszerű szerkesztési mód, vagyis az igen terjedelmes szakismeret-anyag rendszerszemléletű szintézise, valamint a talajcsövezés elméletének és gyakorlatának az interdiszciplináris feldolgozása és bemutatása. Ennek megfelelően a könyv összefoglalja a talajcsövezéshez kapcsolódó talajtani, agronómiai, hidrológiai és hidraulikai alapokat, valamint a tervezés alapját képező talajmechanikai- és talajvizsgálatokat. Részletesen foglalkozik a talajcsövezési módszerekkel, az építési anyagokkal, a tervezéssel, a kivitelezéssel, az üzemeltetéssel, valamint a talajcsövezés gazdaságossági kérdéseivel. Az 1. fejezet a talajcsövezés célját, szükségességét és jelentőségét ismerteti. Ennek keretében a talajnedvesség- és a talajvízszint-szabályozás hatásait, előnyeit és hátrányait tekinti át a szerzők (Fehér Ferenc és Madarassy László). Ez a fejezet jó példa a síkvidéki hidrológiai és meliorációs kísérleti területek tudományos és gyakorlati eredményeinek hasznosítására (Mirhó-Gyolcs, Karcagpuszta). A 2. fejezet a talajcsövezés múltját, jelenét és fejlesztését tekintik át (Madarassy László). Itt találkozunk Kvassay Jenő munkásságával is. Az ő nevéhez fűződik az, hogy 1918-ban hazánkban a talajcsövezett összterület meghaladta a 26 ezer hektárt. A talajcsövezés jövőjét jól érzékelteti az, hogy Magyarországon 1,366 millió hektárnyi területen rossz vízgazdálkodású talajok vannak. A 3. fejezet a talajcsövezés talajtani és talajmechanikai, hidraulikai, hidrológiai és mezőgazdasági alapjait foglalja össze (Fehér Ferenc). Ez a fejezet a talajcsövezés megoldásához, a szükséges előmunkálatokhoz, a műszaki tervezéshez, a drénrendszer megépítéséhez és üzemeltetéséhez, valamint a talajcsőrendszerben és környezetében lejátszódó hidrológiai, hidraulikai, kémiai és agrotechnikai ismereteket rendszerezi és foglalja össze. A 4. fejezet a talajcsövezéssel kapcsolatos talaj- és talajvízvizsgálatok laboratóriumi és helyszíni feladatait és megoldási módjait tárgyalja a gyakorlati követelményeknek megfelelő részletességgel (ThyU Szilárd). Az 5. fejezet a talajcsövezés módjait és elemeit tekinti át (ThyII Szilárd). Külön fejezetek ismertetik a függőleges, a vízszintes és a különleges talajcsövezési módokat. Áttekintik a talajcsövek szűrőzését (Madarassy László), a mélylazítást, a vakonddrénezést, a kombinált talajcsövezést, valamint a kettős működésű talajcsövezést (Fehér Ferenc). A 6. fejezet a talajcsövezés anyagait és műtárgyait mutatja be (ThyII Szilárd és Madarassy László). A csőanyagok, a szürőzési anyagok, valamint a műtárgy típusok ismertetése jól érzékelteti a talajcsövezés jelentős nyersanyag- és késztermék igényét. A 7. fejezet (Madarassy László, Fehér Ferenc, Thyll Szilárd) a szakkönyv egyik legjelentősebb