Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXV1. évfolyam 1984. évi 3. füzet LEFOLYÁS-SZABÁLYOZÁSSAL BEFOLYÁSOLT VÍZKÉSZLETEK MEGHATÁROZÁSA DR. MAGYAR PÁL

1 A vízgazdálkodás helyzete a Kárpát-medencében ahhoz a szinthez közelít, amikor a lefolyás-szabályozás, azaz a készletigény egyensúly biztosítása a készlet oldaláról, általános gyakorlattá válik. A lefolyás-szabályozás közvetlen (tározás, vízátvezetés, folyócsatornázás, töltésezés, szennyvíz-elhelyezés) és közvetett módszereinek (erózióvédelem, vízmosáskötés, agrotechnikai beavatkozások, településfejlesztés, légköri vízgazdálkodás stb.) hatására a vízkészlet hasznosítható része egyre függetlenebbé válik a természetes készlettől és a vízgyűjtők mérlegviszonyai döntően megváltoznak. Hazánkban a természetes lefolyási viszonyok megváltoztatására irányuló tudatos beavatkozás átfogó méretekben a múlt század derekán indult meg. Ezt az időszakot a káros vizek szabályozására irányuló törekvés jellemezte. A jelen században elsősorban a vízfolyások szabályozására, a tározás kiterjesztésére, a hasznosítható vízkészletek növelésére törekedve a lefolyás fokozatos szabályozásának állapotában vagyunk. A jövő század egy-egy vízgyűjtő, vagy több összekapcsolt vízgyűjtő egészére kiterjedő teljes szabályozás bevezetését fogja megkövetelni (Dávid 1978). Valamennyi - az előzőekben felsorolt - módszerek közül a legalapvetőbb a tározás. Ennek volt eddig a legdöntőbb hatása a lefolyás-szabályozásra. Jelenlegi felkészültségünk mellett azonban nem rendelkeztünk olyan módszerrel, amellyel több, együttműködő vagy független tározó által befolyások lefolyás-szabályozó rendszer hatását a terület lefolyásviszonyaira vizsgálni tudnánk. így nem lehetséges a szomszédos államokban már megépített, vagy megépíteni tervezett tározók hatásának értékelése sem a hazai vízkészletek alakulásának előrejelzésére. Ennek a problémának megoldása elősegítené a magyar vízgazdálkodás jövőbeni helyzetének tervezését, a hazai beruházási és üzemelési politika kialakítását és a vízügyi kültevékenység megalapozását. 1. A lefolyás-szabályozási beavatkozások értelmezése a folyamatszabályozás elmélete alapján Lefolyás-szabályozáson azt a tevékenységet értjük, amely arra irányul, hogy a víz körforgásának lefolyási szakaszában a lefolyás jellemzőit megváltoztassa, vagy egy bizonyos törvényszerű változási iránnyal szemben állandóan fenntartsa, valamely megadott cél érdekében. Megállapítható, hogy a lefolyás-szabályozás a folyamatszabályozás szóhasználatában az átfogóbb jelentésű folyamatirányításnak felel meg. A tározás olyan szabályozás, amellyel a lefolyás mennyiségi (esetleg minőségi) jellemzőit az idő függvényében módosítják. Ez a szabályozásban jelenthet beavatkozást. Ennek legegyszerűbb esete a völgyzáró1 Dr. Magyar Pál oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Intézet (VGI, Budapest) osztályvezetője.