Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
462 Bauer J. és Sárdi A. 4. A káros mederüledék ábrázolása A mederüledék ábrázolásának első fázisa a radarfelvételek értelmezése és értékelése. A felvételek fekete-fehér, illetve különböző szürke árnyalatú csíkokból állnak (2. ábra). A készülék működési elvéből következően a regisztrátumokon megjelenő jelek hármas csoportokat képeznek. Ez teszi alkalmassá a berendezést a hasznos- és a zavarjelek megkülönböztetésére. Általában azok a jelek értékelhetők, ahol a hármas tagozódás kialakult. Egy jelcsoport két különböző jellegű anyag (talajréteg) határáról verődik vissza. A réteghatárokat a hármas jelcsoport első fehér vonala jelenti. Abban az esetben, ha a két talajréteg egymástól való távolsága kisebb mint 0,60 m, a hasznos jelcsoport nem tud kialakulni, de a jelek jellegéből lehet következtetni a két réteg jelenlétére és vastagságára. A radar regisztrátumokat vízszintesen és mélységileg értékelni kell. A vízszintes értékelés alapja a 100 méterenként elhelyezett bóják helyének rögzítése a radarfelvételeken. Erre a vezérlő berendezésen egy nyomógombos kapcsoló szolgál, mely folytonos jelsorozatot ad a grafikus rögzítés teljes szélességében. Mélységi értelemben az értékelést a következő összefüggés alapján végezzük: D = ^.-1=. 10 0,3048, (1) 'ol 2 ][E r ahol D- a réteg vastagság m-ben, t mi n - a mért idő mm-ben a regisztrátumon, ( и Г10 nSra vonatkozó kalibrálási idő mm-ben (a regisztrátumon leolvasva), E r - az átvilágított anyag relatív dielektromos állandója. Az értékeléshez elengedhetetlenül szükséges a rétegek ismerete és az E r meghatározása, melyek alapján számítható a D mélység. Néhány azonosító talajmechanikai feltárásból származó visszaszámolásból az E = (tsÈi.-L. io o,3048^) (2) V'ca, 2 D J képlet segítségével, valamint a gyári adatok alapján a relatív dielektromos állandó meghatározható. A Keszthely előtti parti sáv felvétele azt bizonyította, hogy a kétszáz méterenként felvett keresztszelvények, valamint az esetenkénti hossz-szelvények elegendő információt adnak egy-egy réteg biztos felismerésére és térbeli meghatározására. Az eddig vizsgált parti sáv (Fűzfői-öböl, Szigligeti-öböl egy része, a Keszthely előtti terület) mederüledéke a keresztszelvényeken, valamint a keresztszelvények alapján szerkesztett helyszínrajzokon jól ábrázolható. Példaként a Szigligeti-öbölben a Tapolca-patak torkolatánál felvett keresztszelvény értékelését mutatjuk be (6. ábra). Az iszapos homokliszt 0,4—0,8 m vastagságú. Az iszapos-homokliszt fedőréteg alatt a jelenlegi nádszéltől mintegy 180 m mélységben lepusztult nádat tartalmazó szerves iszapos réteg található, mely eléri a 0,8 m vastagságot. Alatta agyagos-iszap van a behatárolási mélység határáig. A mederüledék helyszínrajzilag célszerűen kétféle módon ábrázolható: - a mederfenékkel párhuzamosan felvett metszetekkel (7. ábra), illetve - a mederfenékre vonatkoztatott, a fedőréteg réteghatárát jellemző izobát vonalakkal (8. ábra).
