Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: Az átlagos lefolyás meghatározása a folytonos mezők elvének alkalmazásával

Az átlagos lefolyás meghatározása a folytonos mezők elvének alkalmazásával 365 gyakorlati alkalmazhatóságának igazolása volt, azért arra törekedtünk, hogy a vizsgálatokat a Dunántúl teljes területére kiterjesztve azonos módszertani alapon, egységes rendszerbe foglalva jellemezzük valamennyi vízgyűjtő lefolyási viszonyait. A Dunántúl területi kiterjedése elég nagy, és a felszíni viszonyok, valamint a hidrológiai adottságok elég változatosak ahhoz, hogy ezzel az eljárás általánosíthatóságát igazoljuk. Természetesen nem vontuk be a vizsgálatokba a Kisalföldet és a Mezőföld déli területét, ahol a felszín kis esése miatt a síkvidéki hidrológia elveinek megfelelően a függőleges transzport folyamatok válnak uralkodóvá és ezért a természetes lefolyást jellemző összegyülekezés, a vízgyűjtőknek a csapadéktevékenységre adott válasza bizonytalanná válik. Adatok hiányában kényszerültünk kizárni azokat a vízfolyásokat, amelyek a Pilisből és a Budai-hegységből erednek. Bízunk azonban abban, hogy a munkát folytatva ez a terület a Börzsönnyel és a Cserháttal egy régióba összefogva jellemezhető lesz és így az adatok megnövekedett száma már lehetővé teszi azok statisztikai elemzését. 3.1. A vizsgálathoz felhasznált adatok A vizsgálat elvégzéséhez, a folyamatos mező elvének hidrológiai alkalmazásához nemcsak az adatok mennyiségének növekedése, hanem azok megbízhatóságának fokozódása is hozzásegített. Korábban számos olyan vélemény hangzott el, amely a kis vízfolyások vízhozam adatainak pontatlanságát kifogásolta. Ezért néhány évvel ezelőtt megkezdődött ezeknek az adatsoroknak kritikai felülvizsgálata, és megfelelő javítása. Ezt a munkát nagyrészt a vízügyi igazgatóságok vízrajzi csoportjai végezték nagy gondossággal. Néhány vízfolyás adatsorának elemzését a VITUKI kutatói hajtották végre. A területen dolgozó kollégák helyismeretének, valamint az adatok hossz menti és időbeli kapcsolatát felhasználó fizikai ellenőrzésnek köszönhetően kiválaszthatók voltak azok az állomások, ahol az adatok - a szelvény alkalmatlan volta, vagy az észlelés hibája miatt - használhatatlanok és nem javíthatók. Más esetekben feltárhatók voltak azok az időszakok, amikor a mederváltozás, vagy más külső hatás miatt változó vízhozamgörbe alkalmazása vált szükségessé. Ahol a megfelelő mérések rendelkezésre állottak, vagy ahol az adatsor kiegészítése, javitása megfelelő megbízhatósággal végrehajtható volt, ott ma már a gyakorlati célokat kielégítő pontosságú lefolyási adatokkal rendelkezünk. A szükséges adatok összegyűjtését és elsődleges statisztikai feldolgozását (az évi közepes vízhozam várható értékének és szórásának számítását) a vízügyi igazgatóságok hathatós támogatásával a VITUKI Dombvidéki és tóhidrológiai osztálya végezte el a „Dombvidéki vízrendezés hidrológiai alapjainak fejlesztése" című kutatási feladat keretében. Ugyancsak ők határozták meg a vizsgálatokhoz szükséges egyéb információkat. A munka nagy részét dr. Kovács György tudományos munkatárs végezte, dr. Csermák Béla tudományos tanácsadó segítségével. A vizsgálat egységessége érdekében arra törekedtünk, hogy minden állomást azonos időszakot felölelő adatsorral jellemezhessünk. Minthogy a legtöbb állomáson az adatok ellenőrzése és javítása 1963-ig visszanyúlva történhetett meg és a feldolgozás 1982-ben kezdődött, az 1963-81 közötti 19 éves szakaszt választottuk alapul. Miután a vizsgálatok igazolták, hogy az adatsor első néhány évének elhagyása a több évi közepes vízhozam értékét csak 1...2%-kal módosítja, az elemzésbe bevontunk néhány olyan állomást is, ahol az észlelés későbben kezdődött, vagy az adatsor verifikálását csak rövidebb időszakra sikerült megoldani, egységes kép kialakítása érdekében azonban a vizsgált régióban, illetőleg vízgyűjtő tartományban a kérdéses adat hiányt pótló. Hasonló indoklással