Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A lehetséges erózió térképezése és az erózióveszély vizsgálata 319 - A VÍZITERV talajvédelmi és meliorációs osztálya által becsült fajlagos talajpusztulási értékek és a VITUKI által az egyes vízfolyásokban mért lebegőanyag és tápanyag koncentrációk alapján is a két térség közül a Tetves-patak vízgyűjtőjében tapasztaltak nagyobb értékeket (IV. táblázat). Az okok: a terület löszös alapkőzetű és löszös homok mechanikai összetételű talajok, a heves záporok gyakorisága, a nagyobb esésű lejtők (reliefviszonyok) (Jolánkai-Straten-Herodek 1979). - Az adatokból és a számított talajveszteségekből részvízgyüjtőkön belül is elhatároltak területeket a meliorációs beavatkozások szükségessége alapján, amelyek mindkét részvízgyűjtőnél a vízgyűjtő alsóbb szakaszain (minden művelési ágban) alacsonyabb a talajveszteségi érték, mint a felső szakaszok ugyanazon lejtőkategóriánál. - Az Örvényesi-séd vízgyűjtőjén mérsékeltebb az erózió kialakulása, mivel a legveszélyeztetettebb kategóriába eső terület kiterjedése jóval kisebb. - A csapadék eróziós index (R

2) - amelyet Wischmeier-Smith (1978) vezetett be havi bontás alapján megállapítható, hogy a Tetves-patak vízgyűjtőjén augusztusban van a csapadék intenzitási és gyakorisági maximuma. A Tetves-patak vízgyűjtőterületén belül is az alsó és felső szakasz között eltérés mutatkozik, szemben az Örvényesi-séd vízgyűjtőjével, amelynél nincs eltérés (V-VI. táblázat). Ha a csapadék eróziós indexet összevetjük a borítottsági értékkel (C) akkor megállapítható, hogy május és szeptember hónapban adódnak a legnagyobb értékek, amely a csapadék eróziós index-értékek másod maximumaival esnek egybe. Ez a kritikus időszak a nem megfelelő borítottság miatt mindkét vízgyűjtőn az erózió szempontjából veszélyes (Kamarás 1965). A csapadék eróziós indexének (R

2) másodmaximumai és a borítottság (vetésszerkezet, C) ismeretében a térképen feltüntetett veszélyfokok alapján megállapíthatók azok a területek, ahol a műtrágyát a talajba kell juttatni (V. táblázat). - A művelési mód megválasztásánál az olyan területeken, amelyek a térkép alapján sekély termőrétegűek - altalajlazítás javasolható (forgatás nélküli talajművelés). A terület alapkőzetének ismeretében ez a megállapítás különösen az Örvényesi-séd vízgyűjtőjére érvényes, mivel a dolomit és mészkőpadok igen közel vannak a felszínhez. A talaj vízbefogadó és vízvezető-képességét ezeh a területen úgy tudjuk növelni, hogy altalaj lazítást alkalmazunk. A Tetves-patak laza, löszös alapkőzetű vízgyűjtőterületén a mélyforgatás ajánlható. Az itt elterülő erdőtalajok B-szintjének tömődöttsége, pórusterének növelése ezáltal a vízgazdálkodási tulajdonságok javíthatók, illetve a tömődöttség megszüntethető. Az erdőtalajok В szintje alatt azt a tömődött, agyag és humuszkolloidokkal, ill. a talaj legfelső rétegének (A szint) kilúgozódásából eredő anyagfelhalmozódási szintet értjük, amely a talajok káros fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát okozza. Az ún. anyagbemosódásos barna erdőtalajok - amelyek a Tetves-patak vízgyűjtőjén találhatók - művelés és termékenység szempontjából (mélyművelés nélkül) kedvezőtlen adottságúak. A megszerkesztett térképek közvetett módon felhasználhatók (a szintvonalas térképek egybevetésével) az üledék zónák elhatárolására. A nagyobb térségek talajvédelmi terveinek készítéséhez lehet felhasználni a talajpusztulást kiváltó befolyásoló tényezők, valamint az azok alapján szerkesztett veszélytérképet. E térképeken azokat a területeket tüntettük fel, ahol a veszély mértéke alapján az egyes tényezők ismeretében talajvédelmi beavatkozások szükségesek. Lehetőség van, hogy az egyes rész-vízgyűjtőterületek eróziós potenciálja alapján a talajvédelmi beavat-