Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Keszthelyi Ervin-Bozóky-Szeszich Károly-Költő Gábor: Nagytérségi vízellátási rendszerek hidraulikai vizsgálata

Nagytérségi vízellátási rendszerek hidraulikai vizsgálata 25 A jelenleg rendelkezésre álló vízkészlet összesen 125 000 m

3/d. A készletek és az igények összehasonlításából tehát az adódik, hogy 1990 táján még nem kell vízhiánnyal számolni. A későbbi időben jelentkező vízhiány pótlására két megoldás lehetséges: - a karsztvíz ivóvízellátás céljára történő felhasználásának növelése; - új vízbázis feltárása és kiépítése. A hiány karsztvízből történő kielégítése szervesen összefügg a térség bányászati koncepciójával, attól függetlenítve nem vizsgálható. Jelenleg a vízjogi engedélyekben vízellátási célra Tatabányán lekötött bányavíz mennyisége 62 m

3/min. Az eocén program bányászati vízelvonásaival kapcsolatban 1981-ben készített vízmérleg Tatabánya felé a következő vízmennyiségek átadását irányozza elő: 1990-ben 69 m

3/min ivó + 16 m

3/min ipari; 2000-ben 87 m

3/min ivó + 12 m

3/min ipari. Ez a program a térségi limitet, vagyis a térségben összesen kiemelhető 200 m

3/min karsztvíz mennyiséget figyelembe veszi. így az egyéb feltételek teljesülése esetén az általunk vizsgált térségben ezek a vízmennyiségek a karsztvíz igénybevétel felső határát jelentik. Megjegyezzük, hogy a vízellátás napi, heti, évszakos csúcsigényei miatt a térségi limit értékét helyesebb lenne m

3/d, m

3/hét, m

3/év dimenziókban meghatározni és a térségi vízmérleget az igények valószínűségi eloszlás jellegét figyelembe véve összeállítani. Új vízbázisként csak Duna melletti kavicsterasz jöhet szóba, vagy esetleg felszíni vízkivétel a Dunából. A Duna melletti kavicsteraszból való vízkivételt a nagymarosi vízlépcső létesítése igen kedvezően befolyásolja. Egyrészt a tartósan magasabb vízállás nagyobb vízmennyiséget biztosít, másrészt kizárja az ellentétes irányú vízutánpótlás szennyező hatását. Létesítési költségét azonban jelentősen megnöveli az a körülmény, hogy a legközelebbi kedvező vízbeszerzésként az esztergomi öblözetben épülő védőgát és szivárgócsatorna közötti térség jöhet szóba, amely kb. 25 km távolságban van. A felszíni vízkivétel létesítését egyéb, közismert tényezők teszik kérdésessé, s így ez a megoldás utolsó lehetőségként jöhet szóba. Mindegyik lehetséges megoldás jelentős beruházási ráfordítást igényel. A térség vízellátó rendszerébe történő beillesztés szempontjából a különböző megoldások a meglévő rendszer különböző irányú fejlesztését igénylik. 2.3. A vízszétosztás változatai A vizsgált települések különböző időtávlatokban jelentkező vízigényének kielégítése helyi és/vagy regionális vízbázisokból történhet. A távoli vízbázisokból beszerzett víz elosztásának módját sávdiagramokon mutatjuk be. A meglévő rendszer a vízbázisokhoz csatlakozva fokozatosan épült ki és bővítése is fokozatosan történik. A különböző bázisok ellátási területei így közelednek egymáshoz. Az ellátás biztonságának növelése céljából, vagy gazdasági megfontolásokból létesített összekötések következtében mód lehet egyes településeknek - ideiglenesen, vagy tartósan - különböző bázisokból történő ellátására. A sávdiagramokon ilyen változatokat is bemutatunk. 2.3.1. Az 1990. évi igények kielégítése. Az igények és a készletek 1990-ben még kb.