Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

272 Nemes Gerzson termést, a Pest, Buda felé vezető utak járhatóbbak lennének és lehetővé válna a rétek öntözése („Irrigatio pascorum..."), (SzML 1780). Már e legelső szakvéleményéből kitűnik, hogy egy helyi jellegű vízpanasszal kapcsolatban a Holt-Tarna teljes ártéri völgyeletét érintő általános vízrendezési tervet javasol. Az első nagy feladatot folyamatosan követték a Jászkunság legnagyobb vízügyi bajainak megoldására kidolgozott javaslatai. Balla Antal a Pest vármegyei Szentlőrinckáta határának víztelenítésére 1783-ban készített tervében javasolta, hogy a Zagyvának a fényszarui és a felsőszentgyörgyi vízimalom közötti szakaszát kb. 1,0 m-rel mélyített új, egyenes mederben vezessék, mellette töltést építsenek s a Hajta felé vezető régi Zagyva-meder torkolatából a töltést távolítsák el. E terv ellen azonban Felsőszentgyörgy tiltakozott, mivel ez vízimalma üzemét megszüntette volna. Bedekovich kerületi mérnök Balla tervéhez csatlakozva, előbb megtervezte a Szentlőrinckáta határában építendő zagyvai gátat, majd 1785 januárjában ezt kiegészítette a fényszarui és felsőszentgyörgyi tavak lecsapolásáról, a vízfolyások szabályozásáról és a közutak feltöltéséről készített tervével. Javasolta továbbá e két község határában a Zagyva bal oldalán a fokok elgátalását, a Galga-patak ásott medrének folytatását, a Hajta-folyás felső szakaszának bekötését a Zagyva folyóba Felsőszentgyörgy felett. A Bedekovich terve szerint végrehajtott vízrendezés után (2. ábra) a felsőszentgyörgyiek vízimalma a helyén maradhatott. E munkálatokkal a jászsági Felső-Zagyva-völgy vizeit szabályozta (OSz 1785). Az 1784. év tavaszán levonult rendkívüli tarnai és tiszai árvizek elleni védekezés során Bedekovich bőséges tapasztalatot szerzett vízrendezési tervei számára. Az árvíz után, még 1784 szeptemberében Jászberény, Dósa, Jákóhalma és Mihálytelek helységek kötelezvényben vállalták, hogy közös erővel elvégzik a Jászberény-Dósa közötti vízfolyások és vadvizek rendezési munkáit. A feladatokat Bedekovich Lőrinc fogalmazta meg: a Zagyva teljes árvizét északi ágába, a Nagy-érbe terelik, ezért a Nagy-ér torkolatából a régi töltést eltávolítják s helyében hat öl széles, táblás vízosztó zugót építenek úgy, hogy azzal a belső malom vizét is biztosítják, de ...„nagyobb áradások idején azon táblák felhúzatván a víz szabad folyása a Nagy-éren ne akadályoztasson" (a jászberényi „külső zugó" építésének ez az első koncepciós terve). Továbbá a Zagyva fokait Berény környékén öt öl széles töltéssel elzárják, a Nagy-ér mentén az alacsony terepen töltést építenek és a Zagyvából a „Zsombikos"-tóba hat öl széles árkot ásnak a zagyvai árvíz lefolyásának meggyorsítására (SzML 1784). A jászberényi „Városi-Zagyva" és a Nagy-ér feladatának meghatározásával és e célokat szolgáló művek tervezésével, ill. építésével Bedekovich Lőrinc a Zagyva- és a Tarna-völgy egyik legsúlyosabb vízügyi problémája rendezésének máig helyes alapelveit fogalmazta meg elsőként 1784-ben. 1785-re a vizek rendezésének (regulatio aquarum) általános tervezési elvei már kialakultak: a folyók, vízfolyások szabályozása, utak, úttöltések, hidak javítása és építése, a mocsarak és tavak lecsapolása és az állandó vízkárt okozó vízimalmok rendezése összetartozó, egyidejűleg végrehajtandó feladatok. Bedekovich Lőrinc, a kerületi főkapitány rendeletére, 1785-ben a Jász-kerületben üzemelő zagyvai és tarnai vízimalmokról vízrajzi felvételt készített (3. ábra). A malmok műszaki adatait a „Prospectus Molarum Jasigalium" c. hossz-szelvényben tüntette fel. Közvetlen rátekintéssel is megállapítható a malmok előtti feliszapolódás mértéke s hogy