Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Keszthelyi Ervin-Bozóky-Szeszich Károly-Költő Gábor: Nagytérségi vízellátási rendszerek hidraulikai vizsgálata

Nagytérségi vízellátási rendszerek hidraulikai vizsgálata 23 mód a jelenleg fennállóhoz képest - a nagyobb számú, sorbakapcsolt főművi létesítmény miatt - kisebb biztonságot jelent. Az ivóvízellátás céljára történő karsztvízkiemelésnek a többi vizhasználattal szembeni feltétlen elsőbbségét állandóan hangsúlyozzák. Kötelező érvényű vízmérleg azonban egyelőre nem áll rendelkezésre. A távlatban figyelembe vehető vízkészletek megbízható ismerete szükséges ahhoz, hogy a regionális vízellátórendszer kialakításának következő kérdéseire helyes választ lehessen adni: A KRV ellátási területe déli irányban meddig terjedjen? A dunai vízkészletre támaszkodó ellátási terület keleti irányban és Tatabánya felé meddig terjedjen? Kell-e számolni különböző eredetű vizek keveredésével Tatán, esetleg Tatabányán? A hiányzó vízkészletek pótlására milyen kapacitású vízmű létesítésével kell számolni a Duna mellett? Az ellátás biztonságának fenntartása érdekében milyen intézkedések szükségesek? Ha a vízkészletek pontos és megbízható ismerete nélkül válaszolunk ezekre a kérdésekre, az vagy pazarló túlméretezésre, vagy közeli vízhiányokhoz vezet. A különböző lehetséges változatok lefolytatandó vizsgálatával arra kell választ kapni, hogy a rendszer működőképességének biztosításához milyen új elemek rendszerbe állítására s milyen szabályozásokra van szükség, s ezeknek milyen műszaki és gazdasági vonzata van. Ezáltal az egyes változatok elemzéséhez és értékeléséhez megfelelő alapok nyerhetők, s azok a vízkészletek kérdésére visszahatva ábban nem elhanyagolható döntési szempontokat eredményezhetnek. A vizsgálatba bevont terület határát és a térség vízellátásának jelenlegi (1981) állapotában a vízművek által ténylegesen kiszolgált legnagyobb napi vízmennyiségek sávdiagramját az /. ábra mutatja. 2.2. Vízmérleg 2.2.1. Vízigények. A vizsgálat során az elmúlt 10 évben készített és a térség településeinek vízellátására a VÍZITERV és más tervezők (ÉDVCSM, MÉLYÉPTERV, VIKÖZ 1976) elérhető terveit gyűjtöttük össze, s az ezekben meghatározott vízigények, az elmúlt két utolsó népszámlálás népesség adatai, valamint a KSH-tól beszerzett, 1990-re előrejelzett ilyen adatok, s az MSZ 10 158/82-ben foglaltak alapján jutottunk a vízigénybecslés alapjául szolgáló adatsorokhoz. A különböző adatsorok elemzésével határoztuk meg a térség településeinek 1990ben 122 000 m

3/d, 2000-ben 153 000 m

3/d, 2010-ben 180 000 m

3/d becsült legnagyobb napi vízigényét (QJ. 2.2.2. Vízbázisok. A vizsgált térség vízigényének kielégítése jelenleg döntő mértékben, s a távlatban is főleg karsztvízből történhet. Tatabányán a bányászati célból kiemelt karsztvízből az érvényben lévő vízjogi engedélyek szerint ivóvízellátás céljára 91 280 m

3/d hasznosítható. A koppánymonostori vízmű termelő és tisztító kapacitása a teljes kiépítés után 18 000 m

3/d. A vízmű tovább nem bővíthető. A bokodi vízmű meglévő kapacitása 1000 m

3/d. A fentieken kívül még helyi vízbázisok találhatók összesen 14 710m

3/d kapacitással.