Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
2. füzet - Gilyénné Hofer Alice-Domokos Miklós: A bővített Balaton-vízgyűjtő vízkészlet-gazdálkodásának szimulációs modellej
252 G ily énné H of er A. és Domokos M. gyakorlatilag teljes mértékben (97-100%-os biztonsággal), a „Z", az „É" és a „D" alrendszer ipari vízigényeit 86%, 88%, ill. 79%-os, mezőgazdasági vízigényeit 89%, 75%, ill. 94%-os biztonsággal lehetne kielégíteni. A közvetlenül Balaton-vizet fogyasztó kommunális vízhasználatok („B" alrendszer) mennyiség szerinti kielégítési biztonsága ugyancsak 100%, az ipari vízhasználatoké 88%, a mezőgazdasági vízhasználatoké 58%. A Balaton előírt szabályozási vízszinttartományának alsó határát elérő vagy meghaladó tóvízállások azonban csak a hónapok 88%-ában biztosíthatók, a fennmaradó 12% javarésze az üdülést érzékenyen érintő nyári hónap. Ezen az érintett 4 alrendszer kommunális vízigényei preferencia-rangszámának a Balaton-vízszinttartás mögé való sorolása - a felszíni vízből kielégítendő kommunális vízigények elhanyagolhatóan kis volumene miatt - gyakorlatilag semmit sem változtatna. Becslésünk szerint a 88%-os Balaton-vízszinttartási biztonság érezhetően növelhető lenne a Kis-Balaton védőrendszer vízszinttartási követelmények preferencia-rangsorbeli hátrább sorolásával, ami viszont a védőrendszernek a Balaton vízminőség-védelmét célzó rendeltetésével semmiképpen sem lenne összeegyeztethető. A Sió-meder öblítési vízigények kielégítése 76%-os, a hajózást és angolnafogást szolgáló járulékos vízeresztés 71%-os biztonsággal szavatolható. A Balatonból történő vízeresztés a hónapok mindössze 0,5%-ában haladná meg a Sió-meder vízemésztésének L B f = 80 m 3/s-os tűrhető felső határát. Végül az „S" rendszerbeli berhidai tározóból az ipari vízigények 99%-os, a mezőgazdaságiak 94%-os mennyiségi biztonsággal lennének kielégíthetők. A Balaton-vízgyűjtő és a Séd-Nádor rendszer vízkészlet-gazdálkodási együttműködésének lehetőségére vonatkozó konkrét vizsgálatnak ez az első eredménye tehát arra utal, hogy ez a lehetőség reális, részletesebb további vizsgálata feltétlenül indokoltnak látszik. Az „S" alrendszerrel kapcsolatban - a részeredmények elemzésével -. megállapítható, hogy a berhidai tározóba a Sédből évente átlag 44 millió m 3 víz érkezik (természetesen nem mind hasznosítható a vízigények és a víztáplálások nem - együttjárása, valamint a tározótérfogat szabta korlátok miatt), az évi vízigény viszont kb. 54 millió m 3. A Balaton évente átlagosan mintegy 9 millió m 3-t ad át a berhidai tározónak. A II. táblázatban foglalt eredmény-mutatókhoz, ill. fenti értékelésükhöz fontosnak tartjuk hozzáfűzni: - Az - elsősorban modell-hitelesítést célzó - első számítógépi futtatásnak ezek az eredményei a felhasznált bemenő (elsősorban vízigény) adatok újbóli ellenőrzéséig, ill. felülvizsgálatáig csak tájékoztató jellegűeknek tekinthetők. A berhidai tározóra kapott vízigény-kielégítési biztonságok értékei ezen kívül különösen szorosan függnek a Séd szükségképpen mesterségesen meghosszabbított - vízhozam-adatsorának megbízhatóságától, amelynek tekintetében meglehetősen durva becslésre voltunk utalva. - A modell működése (4. ábra) a bővített Balaton-vízgyűjtőn belül - a preferenciasorrendeknek mindenkor megfelelő - optimális vízkormányzási rend érvényesülését feltételezi, ami a valóságban megközelíthető ugyan, de gyakorlatilag sohasem érhető el. Ezért pl. a II. táblázatban közölt eredmény-mutatók is a valóságban elérhetőnél kis mértékben kedvezőbb helyzetet jeleznek. A futtatás fő célja azonban egyelőre nem a fenti számszerű következtetések levonása volt, hanem a modell működőképességének bizonyítása. A kapott eredmények és az
