Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Szilágyi Endre-Takács Lajos-Hamza István: Vízhozam sorozatmérések a Hévízi-tónál

240 Gilyénné Hofer A. és Domokos M. 1. A modell célja A Balaton-vízgyűjtő vízkészlet-gazdálkodási rendszerére vonatkozó döntéseket megalapozó vizsgálatok következő lépéseként most már olyan modellt kellett szerkeszte­nünk (KDT VÍZIG 1981), amely - a Balaton-vízgyűjtő vízforgalmát, az eddigi két modellel szemben, nem egyetlen egészként, hanem alrendszerekre bontva szimulálja, - egyik alrendszerében magában foglalja az építés alatt levő Kis-Balaton védőrend­szert és - vízgyűjtőn kívüli alrendszerként (a természetes Balaton-vízgyűjtő „bővítménye­ként") magában foglalja a - Balaton-vízből is táplálható - tervezett berhidai tározó vízgyűjtőjét (VÍZITERV 1982). 2. A szimulációs modell felépítése 2.1. A modell működésének alapelve A feladat szempontjából célszerű - de ugyanakkor a rendelkezésre álló bemenő adatokkal gyakorlatilag is működtethető - modell szerkezetére vonatkozó információk, ill. állásfoglalások figyelembevételével úgy döntöttünk, hogy kidolgozandó modellünk az egyetlen hipotetikus tározón és eredő vízhasználón alapuló korábbi modell ( Domo­kos-Gilyénné 1983) jelentősen továbbfejlesztett, bővített, részletesebb és rugalmasabb változata lesz. A kialakított modell a berhidai tározóval bővített Balaton-vízgyűjtő vízgazdálkodási rendszerét öt alrendszer együttműködő együtteseként kezeli. A rendszeren belüli vízforgalmat, az 1 hónapos időegységek sorozatára, az egyes alrendszerek természetes vízháztartási összete­vőiből kiindulva, determinisztikusán szimulálja úgy, hogy minden alrendszeren belül a ­vízszinttartással, vízigény-kielégítéssel és vízleeresztéssel kapcsolatos - társadalmi igények lehetőleg maradéktalanul kielégüljenek. Ha ez valamely időegységben nem lehetséges, akkor a modell egy számára előre megadott preferencia-sorrend figyelembevételével korlátozza bizonyos társadalmi igények kielégítését. A modell kellő hosszúságú időre való futtatásának eredménye annak kimutatása lesz, hogy a különböző típusú társadalmi igények alrendszeren­kénti kielégítésének mekkora a várható mértéke. 2.2. Vízkészlet-gazdálkodási alrendszerek A berhidai tározóval bővített Balaton-vízgyűjtő vízgazdálkodási rendszerét, a ter­mészetföldrajzi tagozódásból kínálkozó lehetőséggel élve, a következő öt alrendszerre osztottuk (1. ábra): a Balaton-vízgyűjtőn belüli alrendszerek: „Z" - a Zala vízgyűjtője a Kis-Balatonnal, „É" - a Balaton északi vízgyűjtője, „D" - a Balaton déli vízgyűjtője, „B" - a Balaton-tó a siófoki zsilippel;

Next

/
Oldalképek
Tartalom