Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
2. füzet - Szilágyi Endre-Takács Lajos-Hamza István: Vízhozam sorozatmérések a Hévízi-tónál
232 Szilágyi E., Takács L. és Hamza I. körülményei mellett előállítható térfogatváltozásnál a tófelszín gyakorlatilag változatlan. A források hozama (2)-ből: Q f=^f+Q k r (3) A (3) összefüggés jobb oldalán álló valamennyi mennyiséget meg lehet mérni, a forráshozam tehát meghatározható. Az előbb részletezett elhanyagolásokat (párolgás, elszivárgás) kis értékű állandó hibának tekinthetjük. A (3) összefüggés alapján a forráshozamot kétféle módon határozhatjuk meg: - A kivezető zsilipek lezárásával előállítható, hogy elfolyó víz ne legyen. Ezzel a forráshozam meghatározás vízszintváltozás regisztrálására és időmérésre vezethető viszsza. A geometriai- és hozamviszonyok mellett az időmérés hibája elhanyagolható. A köbözés pontossága tehát csak a vízállásváltozás megállapítás pontosságának függvénye. Megfelelő regisztráló esetén ezért a méréstechnika szempontjából köbözéssel lehet a legnagyobb pontosságot elérni. A VITUKI (1982) 1981. őszén és 1982. elején végzett köbözéseinek eredményeit ± (5-6%) megbízhatósággal adta meg. - Minden más esetben csak akkor kapunk a forráshozamra helyes értéket, ha a kifolyó víz hozamának mérésével egy időben meghatározzuk a vízállás változását is. Az eredményül kapott forráshozam megbízhatósága a mérés körülményeitől függ. A továbbiakban olyan mérési módszert mutatunk be, amellyel közelíteni lehet a köbözés megbízhatóságát. 2. Vízhozammérések 1981. végéig A déli lecsapoló csatorna vízhozamát a kitorkoláshoz közel, a Hévíz-Páhok út hídjánál mérték. Az NyDT VÍZIG által végzett vízhozamméréseknél az északi zsilip zárva volt. A csatorna 7 m széles, mederanyaga iszap, a feliszapolódás mértéke és ennek következtében a sodorvonal is változó. A csatorna növényzettel erősen benőtt, a szelvény egy részében az áramlási sebesség a forgószárnyas műszer induló sebességénél kisebb volt. A 2. ábrán bemutattuk a szelvény középsebességek (v sz k) alakulását is. Látható, hogy ezek az értékek a forgószárnyas mérésekre kedvezőtlen 0,15 m/s alatti tartományban vannak. Mindezek alapján az itt végzett rutin jellegű vízhozammérések hibáját a szakirodalom szerint 15-20%-ra tehetjük (Starosolszky 1971). A forráshozam megállapításának hibája azonban ennél nagyobb, mert vízállásmegfigyelés nem történt. A szokványos vízhozamméréseknél a vízállást cm pontosan állapítják meg. A mérés idejét figyelembe véve 0,5 cm-t meghaladó vízállásváltozás nem léphetett fel, ezért a vízállás megállapításának nem is tulajdonítottak jelentőséget. A méréseknek a szokásosnál kisebb megbízhatósága magyarázza a szórás egy részét. Az időben egymás után következő értékek közötti nagy eltéréseket azonban már nem írhatjuk egyértelműen a mérési hibák rovására.
