Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához

Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához 199 számú minisztertanácsi határozatot, amely a Vízgazdálkodás Távlati Fejlesztési Koncepcióját hagyta jóvá, s amely szerint az árvízvédelmi műveket úgy kell fejleszteni, hogy -a fővédvonalak átlagosan a 100 évenként, -a városok és ipartelepek védvonalai legalább a 120-150 évenként, - az egyes különlegesen magasfokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területek védvonalai az 1000 évenként, - a kevésbé értékes területek védvonalai pedig a 60-80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet. A hidrológiai alapok meghatározásának eredményeként adódott, hogy az átlagosan, 80, 100, 120 és 150 éves visszatérési idejű árvízszintek között deciméter rendű magassági eltérések vannak. Ez az eltérés azonban nem haladja meg a számított valószínűségek megbízhatóságát jellemző 5%-os kockázati határt. Ezt a tényt az említett határozat meghozatalának időpontjában ily pontos számszerűséggel látni nem lehetett. Mindez azonban azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs nagy jelentősége pl. a 80 és 120 évenként előforduló árvizek egyes területeket illető megkülönböztetésének, de a különlegesen magas fokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területek egyértelműen kijelölhetők. Külön figyelmet érdemel a Duna esetében az a tény, hogy az Esztergom alatti szakaszon a jeges árvizek lényegesen magasabb szinteken vonulnak le, mint a jégmentes árvizek. A jéggel befolyásolt lefolyás bizonytalanságai miatt azonban szabatos matematikai statisztikai vizsgálatokra nincs lehetőség. Ezért ezen a szakaszon csak a legnagyobb jeges vízállások burkoló görbéjét lehet mértékadó árvízszintként elfogadni. A magassági biztonság meghatározása - a részleteiben végigvitt számítások szerint - a 100 éves visszatérési idejű árvízszinthez képest 1 m-rel magasabb szint általában ± 1 m-es ingadozással felel meg. Ennek figyelembevételével indokolt egységesen az 1 m-es magassági biztonság, mert ez a biztonságot rontó tényezők hatását kellő mértékben ellensúlyozza. Kivételként kell kezelni a jeges árvízzel fokozottan veszélyeztetett szakaszokat, valamint a heves vízjárású folyók egyes szakaszait, ahol fel kell készülni egy-egy váratlan, rendkívül magas árhullám elleni védekezésre, különös tekintettel arra, hogy a szükséges előrejelzések esetleg nem állnak kellő időben és kellő megbízhatósággal rendelkezésre. E szakaszokon indokolt a magassági biztonságot a helyi adottságok figyelembevételével 1,2-1,5 m-re emelni. Ezzel szemben kizárólag kis kiterjedésű és emellett csupán külterületeket védő szakaszokon (Sió, Zala stb.) indokolt a biztonság 0,5 m-re való csökkentése. Az összes előadott tényező és megfontolás figyelembevételével - valamennyi folyón a számított 100 éves visszatérési idejű jégmentes árvíz a mértékadó. (Kivétel a Duna Esztergom-déli országhatár közötti szakasza, ahol az eddig előfordult legnagyobb jeges vízállások burkoló görbéje a mértékadó árvízszint, továbbá Budapest főváros, Győr és Szeged városok területén a számított 1000 éves visszatérési idejű jégmentes árvíz a mértékadó); -a fővédvonalakon a magassági biztonság egységesen valamennyi folyón 1,0 m. (Kivétel a Duna jobb parti védvonal Rajka-Esztergom közötti szakaszán, valamint a déli országhatár térségében, a Szamos, Sebes-, Fehér- és Fekete-Körös és a Maros felső szakaszain, valamint a Dráván és a Murán a helyi adottságok függvényében 1,2-1,5 m a magassági biztonság, továbbá a Lajta-jobbparti-csatorna, az Ipoly, a Sió, a Nádor-