Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához

192 Bencsik Béla Ezzel az analízissel lehet választ adni arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az eddigieket meghaladó árhullámkeltő csapadékciklus? E vizsgálatnak az az alkalmas módszere, hogy megkíséreljük két, vagy több elmúlt heves esőzés egy sorozatba egyesítését. Ebben az esetben a ciklonok és más, csapadékot adó képződmények újra rendezése megengedett és nem korlátozódik az eredeti sorozatok időrendi sorrendjére. Alapfeltétel azonban, hogy a térbeni és időbeni szinoptikai összeegyeztethetőség fennálljon. Elsősorban évszakosan kell az egyeztethetőségnek fennforogni. Ha ez fennáll, akkor a ciklonok talajközeli és magassági jellemzőinek kell összeegyeztethetőnek lenni oly módon, hogy a magassági mező jellemzői az átrendezés után is megőrizzék stabilitásukat, a talajmező jellemzői pedig elégítsék ki a követési idő kritériumait. Arra a fontos kérdésre tehát, hogy az eddigieket meghaladó csapadékhozamú ciklon előfordulhat-e, azzal lehet válaszolni, hogy előállítunk egy ilyen ciklont, alapfeltételként kezelve az összeegyeztethetőség elvét. A Duna esetében a vízgyűjtőterület csapadékszériáiból kiválasztottak 5 olyan napot, amelynek 24 órás területi csapadékátlaga elérte a 40 mm-t. Három egymást követő napot szolgáltatott az 1954. július 8-10 közötti eset, ezt egyesítették az 1959. augusztus 12-i és 1970. augusztus 9-i esettel. A beható vizsgálatok a szinoptikai összevethetőséget bebizonyították. A feltételezett, s a valóságban előfordulhatónak ítélt sorozat kiinduló napja 1959. augusztus 12., ezt követi 1970. augusztus 9, majd az 1954. júliusi sorozat. Ez azt bizonyítja, az 1965. évi nagy dunai árvizet okozó júniusi, vagy még inkább az 1954. évi nyári katasztrófát előidéző csapadékciklusnál nagyobb is lehet. Hasonló elvek szerint végigvitt vizsgálatok a Tisza esetében azt hozták eredményül, hogy fennáll az 1970. májusi sorozatnál nagyobb csapadéktevékenység fizikai-szinoptikai lehetősége is. Mindez csupán a várható árhullámok potenciális lehetőségére utal, mert kézenfekvő, hogy a feltételek szerinti csapadéktevékenység bekövetkezik, vagyis a teljes vízkészlet adott is, alapvető kérdés, hogy mennyi folyik ebből le, hogyan oszlik meg időben stb. A hidrológiai értékeléshez tehát további fizikai tényezők vizsgálata elengedhetetlen. így a hidrológiai alapok témarész célkitűzése: a lefolyási tényezők meghatározása - a hidrometeorológiai adatokból - és csoportosításuk vízgyűjtő, évszak, előző év helyzete stb. figyelembevételével. A fentiek érdekében a vízhozam adatsorok birtokában elő kellett állítani az egyes árhullámok grafikus alakját, hogy így meghatározható legyen az alapvízhozam. így tehát a lefolyási hányad szétválasztása az alapterhelés bevonásával történt, mely lehetőséget adott a közvetlenül lefolyt vízmennyiség és a csapadék által adott vízmennyiség összehasonlítására. 1.2. Genetikai vizsgálatok Az árvizek keletkezési körülményeinek, az ebben közrejátszó tényezőknek a feltárása, továbbá ezek időbeni változásának vizsgálata a mértékadó árvízszint meghatározásához elengedhetetlen. A munka két részre volt osztható: az első rész a múlt feltárása és a nagyvizek változásából az alapirányzat kiszűrését kísérli meg, a második pedig a kb. 2000-ig terjedő időszakra, a jövőre vonatkozó vizsgálat. E második részben kellett támpontokat adni a feltárt alapirányzat jövőbeni alakulására, az alapirányzat extrapolá-