Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 177 eljárások gyakorlati alkalmazása területén csak a speciálisan ipari eljárásokat tárgyalja részletesen, különösen az üzemeltető szakemberek számára tanulságosan. A 3. fejezet: Ipari szennyvizek tisztítása és elhelyezése (210 oldal, 49 ábra, 64 táblázat), szerzője dr. Illés István. Az iparban jelentkező sokféle összetételű ipari szennyvízkezelés technológiáit a szerző a lehetőségek határain belül úgy tárgyalja, hogy a legnagyobb mennyiségű, illetve legveszélyesebb szennyvizet kibocsátó iparágazatokat emeli ki. Ezen belül is a legjelentősebb iparágak gyártástechnológiáiból származó szennyvizek kezelésével és elhelyezésével foglalkozik. A fejezet tartalmazza: a különböző szennyvizek összegyűjtésének alapvető szempontjait; a nehézipari szennyvizek kezeléstechnológiáit; a vegyipari szennyvizek kezeléstechnológiáit; a könynyüipari szennyvizek kezeléstechnológiáit; az élelmiszeripar szennyvizeinek kezeléstechnológiáit; a szakosított állattartó telepek szennyvizeinek kezeléstechnológiáit; az ipari szennyvizek elhelyezési lehetőségeit. A fejezetben lévő szennyvízkezelési technológiák tárgyalási módjának legfőbb erénye a gyakorlati alkalmazás, a hazai és nemzetközi megoldások ismertetése, az adottságoktól függően kialakítható többféle változat szem előtt tartásával. Mind a hazai, mind a nemzetközi eredményeket legtöbbször táblázatos formában, jól áttekinthetően mutatja be. A 4. fejezet: Üzemi vízgazdálkodási rendszerek (158 oldal, 79 ábra, 14 táblázat), szerzője dr. Kelemen László. A fejezet fő értéke a szakterület rendszerbe foglalása, a folyamatok funkcionális kapcsolatainak meghatározása, tehát az ipari üzemek vízgazdálkodási rendszertechnológiájának megalkotása. A fejezetben tárgyalt témakörök: az alapfogalmak meghatározása; az üzemi vízgazdálkodási rendszerek felépítésének fő vonásai; az üzemi vízhasználati modellek kialakítása és vizsgálata; a rendszerek mennyiségi és minőségi egyensúlyvizsgálata (egy kohászati üzemi példán); az üzemi hűtő vízrendszerek kialakítása és analízise; egyéb technológiai vízrendszerek analízise; az üzemi vízrendszerek technológiai modellje; az optimális üzemi vízgazdálkodási rendszerek kialakításának üzemi és népgazdasági szempontjai (vízkihasználási tényező szerepe). Külön elismerésre érdemes az alapfogalmak, elnevezések meghatározása, amellyel rendet teremt a szakterületen eddig annyira eltérő módon alkalmazott szakmai kifejezések között. A fejezet másik értéke a jelentkező feladatok rendszer szemléletű tárgyalása, ami alapját képezi az üzemi vízgazdálkodási rendszerek (tervezés, rendszer-, illetve üzemvitel optimalizálás) számítógépes úton lehetséges kialakításának és irányításának. A szakterület rendszerbe foglalásának ilyen módon történő megoldása egyben kijelöli a kutatás-fejlesztés további feladatait mind elméleti, mind gyakorlati síkon. A fejezet széles körű saját kutatási eredmények összefoglalása az üzemi vízgazdálkodási rendszeranalízis és rendszerszintézis területén, természetesen a nemzetközi eredmények megfelelő mértékű felhasználásával. Az ipari vízgazdálkodást összefoglaló és korszerű szemlélettel rendszerező ismertetett könyv az ipari üzemek vízgazdálkodási szakembereinek, a tervezők és kutatók könyvespolcára egyaránt ajánlható és ugyancsak alkalmas az egyetemi továbbképzés számára is. Ismerteti: dr. Kovács György az MTA levelező tagja