Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

164 Karkus Pál akkor lehet tározóteret, vagy más folyóból vízátvezetést létesíteni, esetleg a kettő kombinációját. Amíg a vízhiány csak rövid időszakokra terjed, annak megszüntetése többnyire tározott vízzel előnyös (/. ábra a/ területek). Különösen előnyös, ha a hiány rövid időtartamú és nagy csúcsértékű, mert például medertározóból a tározó leeresztő képességének gyakorlatilag nincs korlátja, ha a partok állékonyságától eltekintünk. Ilyen esetben 1 m

3/s öntözővíz-szükséglet növekményre eső tározótér-szükséglet viszonylag alacsony. Ha a vízfelhasználás (pl. öntözővízigény) tovább nő, a vízhiányos időszak tartama egyre hosszabbodik, a hiány intenzitásának csúcsértéke is egyre nagyobb lesz és egységnyi vízigény növekményt csak egyre nagyobb tározótérrel lehet biztonságosan kiszolgálni. Létezik olyan határ, amikor már olyan hosszú idejű vízhiányt kielégítő tározóteret kellene építeni, ami helyett gazdaságilag elönyösebb lehet egy vízátvezető mű létesítése. (1. ábra b/ terület) Nyilvánvaló, hogy az átvezetés minél kisebb fajlagos költséggel valósítható meg, és minél nagyobb tározóteret képes helyettesíteni, annál kisebb tározótérnél lesz az a határ, amikor tározótér helyett átvezetést elönyösebb építeni. Ez a határ tulajdonképpen nem határozható meg végleges érvénnyel, főként a társadalmi-gazdasági körülményektől függ. így például az erőteljes földvédelem a tározó területfoglalását oly mértékben gazdaságtalanná teheti, hogy az átvezetéses vízpótlás előnyösebbé válhat, de számos más befolyásoló, időben változó tényezőt lehetne még felsorolni. Mindenesetre belátható, hogy azt, mi épüljön: tározó-e, vagy átvezetés, vagy akár a kettő kombinációja, mindig az adott időszakban, az adott társadalmi-gazdasági környezetben és azok várható változásai tükrében kell vizsgálni. Az optimalizációs vizsgálat és főleg a bemenő adatok előállítása igen szerteágazó, munka-, idő- és költségigényes. Közelítő tájékozódás könnyebben, gyorsabban lehetséges, ha tudjuk, hogy 1 m

3/s átvezetési teljesítmény a vízpótlás szemszögéből közelítőleg hány millió m

3 tározótérrel egyenértékű. Hidrológiai szempontból a tározók, ill. az átvezetés helyeinek megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy az elnyújtott, hosszú vízhiány fedezése elvileg átvezetéssel előnyös (1. ábra b/ terület). A vízátvezetésnek időbeli korlátja nincs (feltételezve, hogy a tápláló folyó vízhozamai ezt lehetővé teszik). Egyetlen korlát az átvezetés vízszállítóképessége. Az elnyújtott, hosszú vízhiányos időszak a folyók középső és alsó szakaszán alakulhat ki, mivel a felsőbb vízhasználatok halmozottan fejtik ki hatásukat. A tározós vízpótlás a folyó felsőbb szakaszán indokolt. Az átvezető müvet viszont legfelül előnyös megvalósítani, mert így lehetséges a részben kiürült tározótér töltése (/. ábra с/ terület), továbbá az átvezetett víz a főfolyóban leengedve esetleg energiatermelésre is hasznosítható. 2. Vízhiányok idősorának előállítása a kiskörei szelvényben A kiskörei vízlépcső, tározó és öntözőrendszer tervezése során elkészült a Tisza taksonyi szelvényében az 1901—60. évek dekád-középvízhozam (VÍZITERV 1963), továbbá ugyanerre az időszakra evapotranszspirációs alapon előállított dekádonkénti öntözővíz szükséglet idősora 2156 km

2 berendezett területre (VÍZITERV 1968). Ezeket az alapadatokat felhasználva a Tisza vízgyűjtőjén Kisköréig 500 km

2 berendezett területet tételeztünk fel úgy, hogy a 2156 km

2 vízszükségletét területarányosan megnöveltük és ennek dekádonként változó öntözővíz igényével számoltunk. Az igényt még növeltük 50 m

3/s állandóan a mederben hagyandó, ill. egyéb elhasznált vízhozammal. Ha valamely dekádban az evapotranszspirációs alapon számított öntözővízigény meghaladta a 0,5 m

3/s/km

2 értéket, azaz a 250 m

3/s-ot, a meghaladó részt figyelmen kívül hagytuk, mert feltételeztük, hogy az már több az elosztóhálózat gazdaságos teljesítőképességénél. Az 1901—60 közötti időszakra a dekádonként feldolgozott adatok azt mutatták, hogy éppen 30 évben lett volna a tenyészidő alatt vízhiány és 30 évben pedig nem (I. táblázat). A táblázatban feltüntettük azokat a vízpótlási mennyiségeket is, amelyeket 50 m

3/s ill.