Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Korszerű szennyvíziszap-szemét gyorskomposztáló berendezés 151 problémáját teljesen új irányba terelte. Az olajárak az égető művek legtöbbjét — különösen a szennyvíziszap égetőket leállításra kényszerítették. (Erre hazai példa is van.) További hátrányt jelent az is, hogy ha az égetőbe mérgező anyag kerül, az részben a levegőt szennyezi, részben a kiszállított salakban, vagy abból kioldva, továbbra is veszélyforrás. Emiatt pl. Svédországban számos szemétégető működését tiltották meg. E körülmények a figyelmet újból a komposztkészítés felé irányították és keresték a korábbi hátrányos megoldások kiküszöbölésének módszereit. A két legfontosabb tényező a fel nem használható anyagok elkülönítése és a technológiai területigény csökkentése volt. A szemét összetétele általában évszakonként és civilizációs színvonaltól függően, országonként, sőt országrészenként is igen változó. A lényeges összetevők közül az elmúlt 25—30 évet figyelembe véve igen nagymértékben lecsökkent a korszerűbb fűtési technológiák következtében a hamu és a salak, míg a papír és karton mennyiség többszörösére emelkedett. Számottevő még a műanyagok mennyiségének a folyamatos emelkedése. A textíliák, a fém- és az üvegtartalom az idők folyamán alig változott, sőt a palackok leválasztott gyűjtésével abban számottevő csökkenés várható. A technológiai berendezéseket — tekintettel nagy állóeszköz értékükre — általában zárt épületekbe telepítik, melyek egyben az ott dolgozók munkakörülményeit is javítják. Korszerű gépi berendezésekkel, közvetlen emberi beavatkozás nélkül választják le az idegen anyagokat (fém, üveg, fa, papír, műanyag stb.). Ezzel jelentős élőmunkát takarítanak meg (egy 100—120 t/d kapacitású létesítmény mindössze 4—5 fő kezelőt kíván). A szerves anyagok lebontását zárt térben oly módon felgyorsítják, hogy az összes komposztkészítési idő az eljárástól függően (előkészítés + utóérlelés) a hagyományos módszer 1/5—1/10-ére csökken. Csökken a tározótér-szükséglet is. A gyors vagy gyorsított komposztkészítési folyamatra számos eljárást dolgoztak ki. A legtöbb eljárás lényege, hogy zárt reaktortérben a folyamatot mesterséges levegőztetéssel felgyorsítják. A szennyvíziszaphoz adagolandó ún. adalék anyagok eltérő kialakítási módot kívánnak meg. Az együttes kezelésnél leggyakrabban felhasznált adalék anyag a városi szemét és a különféle mezőgazdasági hulladék. Ez utóbbinál elsősorban a szalmaszerű anyagok dominálnak. Ennek megfelelően az elválasztó berendezések természetesen egyszerűsödnek, míg az aprító vagy szecskázók nagyobb jelentőséget kapnak. Az eljárások során az egyes anyagokat úgy kell összekeverni, hogy az iszap-szemét, vagy egyéb anyagból kialakuló elegy víztartalma a dobban ~ 50%-os legyen. A szemét átlagos víztartalma pl. W

s

z = 30%, az iszapé W, = 75—80% között változik. A keverék összeállításához ebben az esetben a következő összefüggés ajánlható: ahol W, — az elegy kívánt nedvességtartalma ~ 50%), Wi - az iszap nedvességtartalma [%], W

S

2 — a szemét nedvességtartalma [%], n — az iszap térfogata [m

3], m — a szemét térfogata [m

3]. 2. A komposztáló berendezések kialakítása fV

e = 1-