Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

136 Laki Gyula biztosították, a Vioreau 11 m magasságú, a Bosmeleac 15,3 m-es és a Glomel 12,1 m magas. Dél-Franciaországban, Aix-en-Provence város ivóvízellátásának érdekében 1843-54 között épült az Infernet folyón a híres Zola ívgát. Létesítésekor a maga típusában a világ harmadik legmagasabb (36 m-es) gátja volt, 128 éve folyamatosan használják. 18614>6 között épült St. Etienne részére a jelenleg is üzemelő Furens gát. Az íves gát 60 m magas és 100 m hosszúságú, a létrehozott tó 1,2 millió m

3 térfogatú. A francia szakértők még 5,5 m-rel (közel 10%!) megemelhetőnek tartják a magasságát, amivel további 0,4 millió m

3 tárolóteret nyerhetnének. Bár az árvízi szempontok a megemelés mellett szólnak, „egyelőre" nem került rá sor. A Furens gát építésének sikere további hasonló gátak építésére késztette a francia mérnököket 1865-70 között, ezek a Ternay gát (34 m) Annonay-nál, a Pas-du-Riot gát (35,5 m) a Furens gát fölött, s a Ban elzárógát (46,3 m) Saint Chamond mellett. A sikerek elbizakodottá tették a tervezőket akik a létesítmények „alapos kihasználtságára" törekedtek. így azután Franciaország gátszakadásairól lett nevezetes. Az első ilyen gátszakadás 1895-ben következett be Epinal közelében az eléggé bizonytalan alapokra 1882-ben épült Bozey gátnál, jóllehet 1888-89-ben igyekeztek a homokkő kőzetalap vízzárását megjavítani. A gát néhány adata: magassága 22,1 m, hossza 520 m és térfogata 7 millió m

3. A javítási munkálatok előtt, 12,3 m-es duzzasztásnál, napi 30 000 m

3-es vízveszteséget állapítottak meg. Megjegyzendő, hogy 1884. márciusában a gát középső részén, 135 m hosszon csúszást észleltek (28 cm), amit 1895-ben követett az átszakadás. Az Aviere völgyén végigsöprő árhullám száz ember életébe került. 2.3. Spanyolország Spanyolországban a köveket aszfalttal ragasztották. A rómaiak után a mórok kezdtek nagyszabású vízépítkezésekbe, melyek alkotásai máig láthatók. Hispánia nagy része 71 l-ben már mór uralom alatt állt. Az ismereteink szerinti legrégebbi mór elzárógát a X. században épült a Guadalquivir folyón, Córdoba közelében. A vízépítkezések története ebből a korszakból már több gátat írt le és tart nyilván. A mai értelemben vett völgyzáró gátakat a XIII. században kezdték a spanyolok építeni - jóval a mórok visszaszorítása után. 1492-ben teljesedett be a mórok kiűzése Granada visszafoglalásával. Vízépítészeti korszak legrégebbi létesítménye az Augisvivas gát, Zaragozától 40 km-re épült. A magassága 30 m, mintegy 100 m-es hosszúságú, a bőven termő vidék öntözővizét tározták mögötte. A következő gátat 1384-ben építették és 1586-ban emelték meg a szintjét. Ez a gát - az Almansa - végül is 2,8 millió m

3 vizet tárolt, 20,7 m korona magassággal. Az elmúlt időszak alatt számos, szinte regényes esemény történt ezzel az építménnyel - beleértve a részleges átszakadást is. A spanyol világhatalom nagyjából a XVI. század elejére érte el a csúcspontját. Rengeteg pénz és arany áramlott be az országba. Bebizonyosodott, hogy a hódítások eredményeit csak szilárd gazdasági alap képes tartóssá tenni. Ennek keretében újabb gátépítési sorozat indult Hispániában, de ugyanúgy spanyol kezdeményezéssel indultak a gyarmat Mexico gátépítései is. Spanyolországban a XVI. század közepétől számos gát épült. így pl. az Ontigola gát 1568-ban épült Trujillo mellett, magassága 6 m, hossza 280 m - s ma is üzemben van!