Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXVI. évfolyam 1984. évi 1. füzet ÖNMŰKÖDŐ, MOZGÓ RENDSZEREK ALKALMAZÁSA A VÍZMINŐSÉG VIZSGÁLATOKNÁL DR. HOFFMANN ISTVÁN'-SZILÁGYI FERENC

2-GITELSZON, ANATOLIJ ABRAMOVICS

3 Az utóbbi időben a Balaton vízminőségével kapcsolatos vizsgálatoknál az eutrofizációra vonatkozó kutatások kiemelkedő szerepet kaptak. E vizsgálatok közül is a figyelem főként az algásodás kérdésére terelődött. Az algásodott területek pontos behatárolása, az eutrofizálódás mértékének folyamatos nyomon követése olyan nagymennyiségű mérési feladatot jelentett, amely a korábbi, a vízminták gyűjtésén és laboratóriumi vizsgálatán alapuló módszerekkel nem volt megoldható. Az elsődleges termelést végző algaállomány mennyiségileg legegyszerűbben a növényekben levő fotoszintetikus pigment - az a-klorofill - koncentrációjával jellemezhető (Felföldy 1980). Az egyedi minták különböző módszerekkel történő feldolgozása és meghatározása rendkívül munka- és időigényes. Általában csak egyes pontokról vett minták vizsgálatainál alkalmazzák. Az eutrofizáció során számos más vízminőségi komponens is megváltozik, illetve napszakonkénti ingadozása növekszik, ezek viszont csak a klorofill adatokkal együtt értékelhetők. Felmerült tehát az igény olyan, lehetőleg mozgó, rendszer iránt, mely az algásodástól veszélyeztetett területek behatárolására alkalmas, főbb minőségi jellemzők adatait pedig a helyszínen folyamatosan szolgáltatja. 1. A hagyományos vizsgálati módszerek értékelése A Balatonon végzett vizsgálatok eredményeit a tó sekély jellegéből eredően a mindenkori meteorológiai viszonyok nagymértékben befolyásolják. Szélcsendes időben a tó órák alatt rétegződik, szél hatására ez a rétegzettség igen rövid idő alatt megszűnik. Ez pedig azt jelenti, hogy az azonos helyeken rövid időn belül végzett mérések adatai egymástól lényegesen eltérhetnek. Vagyis a vízminőséget, különösen a sekély vizű tavak esetén nem lehet egy-egy mérés eredménye alapján értékelni. Megbízható eredményt csak több ponton és lehetőleg folyamatos mérések alapján kaphatunk. Példaként egy a korábbi időszakban a keszthelyi és a siófoki medencében két óránként végzett rétegenkénti oxigénmérés (0

2) adatait adjuk meg ( 1. ábra). Látható, hogy a Keszthelyi-öbölben a mérés szélcsendes, napsütéses időszakban történt és az eredmények, az egyes rétegek szerint, jelentős eltérést mutatnak. Jellegzetes maximum a felső rétegekben a déli óráktól van 1 Dr. Hoffman István oki. vegyészmérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI Budapest) Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos főmunkatársa. 2 Szilágyi Ferenc oki. biológus a VITUKI Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos munkatársa. 3 Gitelszon, Anatolij Abramovics matematikus-fizikus a Hidrokémiai Intézet (Gidrohimicseszkij Insztitut Rosztov-na-Donu, Szovjetunió) tudományos főmunkatársa.