Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészlet-gazdálkodás tudományos alapjai

Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 1983. 1. füzei A VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYOS ALAPJAI DR. KOVÁCS GYÖRGY 1 Magyarország nagy része fiatal üledékkel feltöltött medence. Ennek a geológiai szerkezetnek következménye, hogy területünk nagy része ásványkincsekben szegény, hiszen ez a földtani és morfológiai adottság legfeljebb az építőipari nyersanyagok előfor­dulásának, kisebb mértékben a szénhidrogének felhalmozódásának kedvez. A medence­területek felszínén kialakuló síkságok legjelentősebb természeti kincse a mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas termőtalaj, ami — társulva a kellő hőmérsékletet és sugár­zást adó klímával — biztosítja az ország agro-ökológiai potenciálját. A talajnak és a légköri erőforrásoknak megfelelő hasznosítása még egy harmadik természeti kincsnek, a víznek megfelelő mennyiségű jelenlétét is megkívánja, hiszen annak mind túlzott bősége, mind hiánya rontja a terméseredményeket. A víz ezen túlmenően a hasznosítás magasabb szintjein is fontos nyersanyag. Sem a mezőgazdaságra épülő állattenyésztés, sem a feldolgozó és eszközt szolgáltató ipar, sem pedig a mindezek működtetéséhez szükséges energia termelése nem fejleszthető víz hiányában. A hierarchia legfelsőbb szintjén a vázolt termelési rendszer létrehozója, a társadalom is jelentős vízigénnyel jelentkezik. Az emberi életnek, a termelő közösség kialakulásának alapfeltétele az, hogy ezt az élettani folyamatokban más anyaggal nem helyettesíthető folyadékot rendszeresen és szervezett formában szolgáltatni tudjuk. Ezért a természeti kincsek és nyersanyagok hatékony felhasználására törekvő gazdálkodási rendszernek fontos eleme a víz hasznosí­tását és takarékos alkalmazását segítő tevékenység. A vizet szogáltató és a víz kártételeit elhárító vízgazdálkodás ágazatai közül a vízkészlet-gazdálkodás foglalkozik a rendelkezésünkre álló készletek felmérésével és azok optimális hasznosításával. Feladata a készlet és az igény összevetése alapján a vízmérleg folyamatos nyomonkövetése, a várható feszültségek előrejelzése, az ezek elhárítására szolgáló beavatkozások tervezése és végrehajtása. Mind a hasznosítható készletek meg­bízható becslése, mind a leggazdaságosabb szabályozási módszerek kialakítása jelentős tudományos előkészítő munkát igényel. Ezek a kutatások szerves részét alkotják a természeti kincseink és nyersanyagaink hatékony felhasználását és takarékos alkalmazá­sát szolgáló, országosan kiemelt OTTKT kutatási főirány Tudományos Tanácsa által koordinált vizsgálatoknak. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a vízkészletek hasznosítása — amint az előzőekben vázolt gondolatsor is mutatja — szorosan kapcsolódik a többi természeti erőforrás felhasználásához, a vízkészlet-gazdálkodás tudományos alapjainak kialakítása feltétlenül interdiszciplináris kutatások végrehajtását igényli. 1 Dr. Kovács György oki. mérnök, az MTA levelező tagja, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) főigazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom