Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában
76 Lászlóffy Woldemár A hajózási kongresszusok — nevükkel ellentétben — a víziforgalmat szolgáló műszaki ügyekkel (a folyószabályozással és folyócsatornázással, a belvízi és tengeri csatornákkal, a kikötőkkel és belső berendezéseikkel stb.) foglalkoztak, amiért a vízimérnökök sokáig egyedüli nemzetközi találkozói voltak. Jelentőségüket nagymértékben növelte, hogy ügyrendjük szerint a Hajózási Kongresszusok Állandó Nemzetközi Szövetségéhez ( Association Internationale Permanente des Congrès de Navigation, AIPCN) csatlakozott tagállamok részéről beérkezett nemzeti jelentések vitafórumai voltak. (Ezek tehát az egyes országokban kialakult felfogást, ill. helyzetet tükrözték még akkor is, ha összeállítójuk nevét viselték.) Magyarország 1892-től vett részt a nemzetközi hajózási kongresszusok munkájában (Lászlóffy 1959). A jelentéseket — a napirendre tűzött kérdéseknek megfelelően — hol a kereskedelem- és közlekedésügyi, hol a földművelésügyi minisztérium terjesztette elő, nem egyszer szerzőjük megnevezése nélkül. Többjük, mint pl. a Vaskapu-szabályozási munkálatok ismertetése (Gonda 1 7 1892), vagy a magyarországi folyószabályozások vízjárási hatásáról készített beszámoló (Kvassay 1900) élénk visszhangot keltett. A kongresszusok jelentőségét Kvassay különösen nagyra értékelte. Ezért egyrészt maga szerepelt, ha nem is mindig személyesen, de legalább jelentéssel, az 1900., 1908. és 1912. évi kongresszuson, másrészt gondoskodott munkatársai közreműködéséről, és sürgette a közlekedésügyi minisztérium mérnökeinek részvételét. Bizonyára megbízásából készült tanulmány — franciául — a bécsi VIII. Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszusra is (Viczián i s 1907). A kongresszusi szereplések és a külföldi tanulmányutak személyes kapcsolatokat is eredményeztek. Ezeknek volt köszönhető, hogy az Annales des Ponts et Chaussées több magyar szerző tanulmányát közölte (Kvassay 1877, Pech és Hajós 1898), (3. ábra). A kapcsolatok gyümölcse volt néhány francia szerző magyar vonatkozású cikke is (Brosse 1890, Gréné 1893, Ritter 1895). Propagatív erejüket — „hitelük" az előbbieknél nagyobb lévén — nagyra kell értékelnünk. A teljesség kedvéért meg kell említenünk az Országos Vízépítési Igazgatóság francia nyelvű kiadványait, habár hatásuk nem érhette el a lényegesen nagyobb példányszámú és a szakkörökben nagy tekintélynek örvendő kongresszusi iratokét és a világlapokban megjelent cikkekét. Ilyen volt az 1900. évi párizsi világkiállításra készült, majd a későbbi években Magyarországra látogató külföldi vendégek tájékoztatására szolgált füzetsorozat (Faragó 1 9 1900), vagy az árvíz-előrejelzésről készült módszertani tanulmány (Péch 1895—97). 1.5. Francia hatások folyóvizeink szabályozásában A hazai folyószabályozási módszerekre nagy hatással volt a Rhône folyón elért eredményekről a hágai Nemzetközi Hajózási Kongresszusra készített beszámoló (Girardon 2 0 1894), amely F argue 2 1 kutatási eredményeinek sikeres alkalmazását ismertette, és Bogdánfy fordításában hamarosan magyarul is megjelent (4. ábra). Fargue a Garonne egyik Bordeaux közvetlen közelében beömlő mellékpatakján kialakított kísérleti mederszakaszon — a „bordói folyócskán" (la petite rivière de Bordeaux), mai vízépítési laboratóriumaink ősén — 1875—76-ban végezte a mozgómedrű folyók mederalakulására vonatkozó kísérleteit, amelyek a róla elnevezett törvények megállapításához vezettek és új irányt szabtak a folyószabályozási tevékenységnek (Fargue 1908). Nyugat-Európa folyóinak a szabályozása során pályájuk kiegyenesítésével, a mellékágak elzárásával és a középvíznek — az ún. normálszélességnek — megfelelő távolságban kiépített kétoldali párhuzammüvek közé szorításával igyekeztek a hajózásra kedvező mederviszonyokat teremteni. Az éles kanyarulatok kiiktatása és a vizek egyetlen főmederben való összefogása
