Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában
Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában 8 5 szellemi, mint anyagi oldalát kellőleg megvilágítva, haladéktalanul megtegyen minden szükséges lépést és intézkedést." Az 1883. évi közgyűlés tiszti jelentése szerint „az ige, a mindannyiunk által táplált óhajtás. .. immár testté vált. . . a magyar technikusoknak magyar nyelvű kitűnő szakmunkákat nyújtunk szakmüvelődésük eszközéül . . . (és). . . módját ejtjük annak is, hogy a technikai magyar műnyelvnek alapját vessük". (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1883. 148. o.) A 963 előfizető és a földmivelésügyi minisztérium anyagi támogatása tette lehetővé, hogy a kiadóvállalat még u.azon évben megalakuljon. Az igények lehető gyors kielégítését Kvassay javaslata értelmében, a kor legkiválóbb külföldi kézikönyveinek lefordításával biztosították. Erre a célra természetesen a mérnökök széles körét érintő műveket választottak ki. Vízépítési vonatkozásban az első Henri de Lagréné ( 1826—93), a Ponts et Chaussées testület főfelügyelője „Hajózás a szárazföldi vizeken" című könyvének (de Lagréné 1869—73) hazai kiadása volt, amelynek első kötete Kvassay fordításában 1885-ben hagyta el a sajtót, mint a vállalat III. kiadványa, „az 1884. évi illetmény fejében a Könyvkiadó Vállalat aláírói számára". Valószínű, hogy a fordítást még párizsi tartózkodása idején készítette Kvassay, mert az első kötetet már 1886-ban követte a második. A lektornak, Mokry Endrének 1 csak az eredeti szöveggel való összehasonlítás feladata jutott. A harmadik kötet lefordítását már idehaza kellett volna Kvassaymk befejeznie, de mint a kultúrmérnöki szolgálat vezetője, erre már nem tudott elegendő időt szakítani. A munkát tehát — az 1888-ban megjelent 3. kötet címlapjának tanúsága szerint megosztotta a fiatal Birly Béláyal s, aki nyilván az ő támogatása révén lett a párizsi École des Ponts et Chaussées hallgatója. Az első magyar nyelvű vízépítéstan ( I. ábra) hosszú időn keresztül szolgált elődeink szakkönyvéül. Végeredményben tehát francia nyomon jártak az Alsó-Bégán és a Körösökön 1896 és 1907 közt épült Poirée-keretes — kezdetben tűs, majd Boulé-táblás duzzasztóművek és hajózsilipek tervezői épp úgy, mint a század elején az Országos Vízépítési Igazgatóság folyócsatornázási osztályának mérnökei. Kvassay nem elégedett meg azonban a fordítás közreadásával. Fontosnak tartotta, hogy segítséget nyújtson azoknak, akiket a mű olvasása további tanulmányokra serkent. A harmadik kötetet ezért „a jelen műben előforduló műszók betűsoros jegyzékével" egészítette ki. Ez a mintegy 900 szakkifejezést tartalmazó szószedet az első francia— magyar vízügyi szakszótár. Mielőtt Kvassaynak a vízügyek terén Franciaországban elért eredmények közvetítésébenjátszott további szerepét bemutatnám, foglalkoznom kell a francia vízügyi befolyásoknak egy másik vonalával, amely a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba vezetett. 1.2. Egy francia javaslat a szegedi árvíz után Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófáért sokan a Tisza „elhibázott szabályozását" okolták. A felzúdult közvélemény megnyugtatása érdekében a kormány a külföldhöz fordult: küldjék el szakértőiket a munkálatok és tervek felülvizsgálatára. A hivatalos kiküldöttekből alakult bizottság tagjai az olasz Barilari, a francia Gros és Jacquet, a német Kozlowski és a hollandus Waldorp voltak. Szakvéleményükben (Nendvich 1879) többek között - a következőket olvassuk:
